Bocsánat, hogy válaszolok, vagyis, hogy leírom a gondolataimat, amik vannak, igyekeztem összecsiszolni, mert többféle is eszembe jutott.
A legelső az, hogy nem is olyan rég "megemlékeztünk" kedves Matthias rex királyunkról, akivel odalett az igazság, és ez igaz.
Annno, a tizenötödik században egy olyan család tünt föl, szinte a semmiből-tudtommal- a Hunyadiaké, akikre méltán emlékezhetünk, mint legnagyobbjainkra.
Ennyi, kész.
Ja, nem. A lényeg:Mátyás királyunk idején a török birodalom olyan haderővel bírt, amivel az egyesülteurópai haderők nem bírtak volna versenyre kelni, mindenképp alulmaradnak, ennek ellenére az az abszurd helyzet alakult ki, hogy sem magyarországot, sem pedig Európát nagyobb török haderő nem támadta meg, bár erejét lekötötte gondolom más, ázsiai háború is.
Ehhez viszont kellett egy olyan erő, amely csak olyan személy által nyílvánulhat meg, mint az említett királyunk és annak atyja, Hunyadi János, aki csak külső-pápai -erő kényszerének engedve fogott botor hadicselekménybe, bár mint csak hadvezér, és később kormányzó, mást nem tehetett.
Hogy kettőjük halála, a Hunyadiak elmúlása után magyar uraink miként cselekedtek népükkel, országukkal, az tudható, hivatalos és nem hivatalos verzióban egyaránt. Senki nem mondta nekik hogy ezt így kell csinálni.Hogy ezután ez a nemzet el nem veszett, mutatja, hogy kíválósága mégis van, küzdelme, fejlődése, hite valóban naggyá tette, de olyankönnyű a polcról leesni!
A másik, amit lényegesnek tartok, az az, hogy láttam egyszer egy beszélgetést a HIR tv-n Eperjes Károllyal, aki nagyon érdekesen elemezte József Attila egy versét, és a következőket mondta, nem szó szerinti idézettel: Az a jelmondata magyarságunknak, hogy Isten, Haza, Család-herlytelen sorrendű, mert helyesebb és célravezetőbb lenne azt mondanunk:Isten, Család Haza
Nem mindegy, véleményem szerint, hogy A Magyarok Istene milyen isten. Vajon olyasféle büntető, jutalmazó isten, mint a zsidó ószövetségi Jahveja(amelynek természetesen van egy magasabb, igazibb létezése is), amely jobb, erősebb a többi fajistennél, kiválasztott népét győzelemre vezéreli, másokat leigáz, és elmúlik az alkonnyal, a világ éjszakája előtt, mint minden más, ahogy a nappalt követi az éj. Vagy pedig az abszolút valóság, a a Nagy Isten, az Öreg Isten, az Atya Úr Isten, amelyből ered minden, így a "kiválasztó" fajistenek is, és amely nem jobb, és erősebb más isteneknél, mert ilyen viszonylata nincs, ő nem viszonyul semmihez, minden csak őhozzá, ő az abszolút mérték, amelynek létezése a mérhetetlen:szeretet, ahogy Ehnaton is írja a Naphoz írt himnuszában.
A hagyomány, az addig megismert ősmagyar kultúra emlékei azt bizonyítják, hogy a magyarok ismerték ezt az Istent, mármint az Istent, sőt nagyon is jól ismerték misztériumain keresztül.
Nem mondhatom, hogy ismerem Istent, ha nem él bennem, nincsen veleszemélyes kapcsolatom az ő föltámadott fia révén,amely föltámadást ünnepelte most, annak emlékeibe burkolva a föld sok nemzete, nemcsak a magyarok.
Emlékezhetünk arra a mondásra a kínai bölcsesség szerint, hogy ha nincs bennem rend, nincs sem a házban, sem a városban, sem pdeig a birodalomban.
Személyes felelősségünk, hogy ezt a rendet előbb önmagunkban megtaláljuk, ahogy József Attila mondta: a szabadság útján. És nem a kényszerén. Ám ha szabadságot akarunk, akkor előbb azt magunkban kell megalkotnunk. Hogyan lehet szabad az, aki megköti magát, gyűlölethez, bosszúhoz, bálványhoz. Nem szabadabb e az, aki a benne élő Istenben lesz, minden e világitól független(és most mondjuk halllluját, mert ez már falvédőszövegnek is elmegy, kis szívecskékkel, de nem jut eszembe más).
Mindenestre a család, a közösség, amellyel nekem a legszorosabb sorsközösségem van-nem véletlen, hogy fiam a fiam, lányom a lányom, és asszonyom, az, aki, és lesz, stb., és ez sok variációban létezik közöttünk kapcsolatról kapcsolatra, mint egy vérben izzó iwiw, lesz egy néppé, de ha én ,aki most vagyok nem vállalom föl az Istennel való eljövendő kapcsolatot, akkor nem részesítem a családom is ebben és oda és vissza, számtalan variáción, tudomásul kell vennem, hogy csak azáltal teszek jót, ha részévé válok a jónak. Önmagamból, a jótól függetlenül nem tehetem!
Magyarország nem a mennyország. Sem egészében, sem részleteiben. Ugyanis tája változó formát mutat, ez persze még nem jelentené azt, inlkább úgy mondanám, hogy anyag. Megszenteletlenföld, folyók, hegyek, amelyek azáltal lesznek részei a mennyeinek hogyszemélyek,-a kötöttségektől független, szabad, csakis Isten személyében szolga- "szabadok" kötik össze az Istennel.Mintegy fölemelve, az általunk alkímiának nevezett átváltozás, az aranycsinálás szerint.Az Aranyos Szegelet megkereséséhez elég leülnünk és elhalgatnunk, de ha magunkban megtaláltuk, erejét kisugározhatjuk egy egész országra.
Persze mindezt csak gondolom, mondjuk így, hiszem.
A harmadik, ami eszembe jutott, ismét az a klipp, amit arnold küldött, a meditációról.
Köztudott, hogy a legyek mire buknak: a szarra, és a cukorra. Most az Mo-n bven jelenlevő-de nem csak itt, úgy általában világszerte, és nagyon kajolják mindkettőt, és nőnek és híznak és szaporodnak-belőlünk. Hogyne.
Azonban helytelen a reakciónk. Ugyanis a legyek nagyon szeretnék, hogy harcoljunk ellenük. furcsa, vagyis harcoljunk ellenük, saját akaratunkból, ahogy tesszük ezt évezredek óta, pördítve egyet mindig a sors kerekén. És erőt adva nekik. Báván vágyva ránk, erőinkre lesnek, mikor csaphatnak le újra, és csak úgy csorog a nyáluk, amikor látják, mit tesznek szolgáik, barmaik ezen és azon oldalon, fegyverrel és fegyver nélkül.
Amikor a konferenciahelyünkön a tűztemplomot fölavatták,én nem voltam már jelen, de valami olyasmi hangzott el a szövegben, hogy Gnózis- az ismeret, az erő, a Szellem-visszatért Magyarországra.
Amikor olvastam Kodolányi János Vízözön című regényét még nem nagyon értettem, de emlékszem, hogy Ut-napistim, ellentétben barátjával, a Nagy Királlyal, nem épített szilárd, hatalmas tornyot, dacolva a készülő veszedelemmel, varázslattal és hatalommal, hanem egy bárkát épített amegadott mérték szerint és Isten kegyelmére bízta magát.
Ugyanis a jól megépített bárka fönnmarad a háborgó tenger tetején(ne Petőfire asszociáljunk!)és meglovagolja a hullámokat. Persze kell hozzá egy jó kormányos. (Nem, aki annak mondja magát, hanem az Aki Van)
Lehet, hogy rosszul értelmezem a világ helyzetét, de én is csak értelmezem. Jóccakát.
2008. március 15., szombat
Jézus és barátai
Ahogyan személyenként, vagy szellemi iskola közösségeként, úgy egy nemzetnek is vannak kegyelmi pillanatai. Ez az , amikor az Örök megjelenik "helyben és időben", lesz sokak megszentelőjévé-és halálává. Az "időben" ez a nap, az azt követő szabadságharc és végül a "tizenhárom" és a felelős magyar miniszterelnök mártírhalála olyan komplex egész, olyan szakrális műalkotása a világtörténetnek, amely mindenképp fölfelé, mindenképp a vertikális irányba mutatott irányt a teremtés tengelyén. Szükségszerű, mindenképpen elképzelhetetlen az emberiség története ezen tettek nélkül, és a személyes történet sem. Semmiképen sem. Legyen áldás mindannyiók emlékén, és őrzze meg Isten emlékezete Őket.
A SZABADSÁGHOZ
Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kisértet, Bolygott lelkünk a világban érted.
Kerestünk mi égen-földön téged Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván.
S mégis, mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál, Szent nevedet bitora szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték.
Megszünt végre hosszu bujdosásod, Sírba esett, ki neked sírt ásott, Bevezettünk, s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket.
Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted miljom s miljom fáklya, Meggyúlt szíveink lobogó lángja.
Oh tekints ránk, fönséges szabadság! Vess reánk egy éltető pillantást, Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától.
De, szabadság, mért halvány az orcád? Szenvedésid emléke szállt hozzád? Vagy nem tettünk még eleget érted? Koronádat a jövőtől félted?
Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni vagy diadalt nyerni!
S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S győztes ellenségednek megint kell Küzdeni... kisértő lelkeinkkel!
Szégyenlem magam.Aki szeret nem röhög,nem keres igazságot. "Cseh Tamás: A magyarok istene dalNézz le a Lánchídról a vén Dunára, nézd meg a vén folyót, megvan- e még, hisz ma az ember azt is csudálja, hogy el nem vették már rég mindenét, nézz csak utána apádnak, anyádnak, asszonyod vizsgáld, hogy asszony- e még, másodpercenként kell ellenőrizd, hogy a tiéd- e még, ami tiéd. Gondosan leltározz éjt nappá téve, zsebedbe nyúlj, hogy a pénz ott van- e, elvették múltadat és a jövődet, míg félrenéztél vagy három hete, és emlékezz volt még egy óvatlan perced, engedted magadnak, hogy félrenézz, s már arra ébredtél, hogy nem vagy férfi, ember, hogy lehettél ilyen merész? Volt még egy Istened, egész jó Isten, s könnyelmű percedben feledted őt, s felnéztél, láttad, ő is másé, vicceket mesél a gondviselőd. Nézz le a Lánchídról a vén Dunára, nézd csak a vén folyót, hogy viszi szét apádat, hazádat hogyan dobálja, s maga sem tudja, hogy megvan- e még. Vagy tudod mit, ne is nézz le a Dunára, szemedet féltsed, hátha kisül, így maradj inkább már, így félrenézve, anyátlan, Dunátlan, nemtelenül, csakis a, csakis a szemedet őrizd, ne is nézz már oda, hátha kisül, vigyék csak kapkodják, nézz te csak félre, s várj másik istenre, aki becsül."Ki ront meg, bajra bajra,hányféle történelmet hazudikgyermeked, gyilkossá lesz megint,aki volt:áldozat.Nem te vagy az Aranyos Szegellet, tudod,de gyerekeimnek is szeretem föld fekete földed!
jejejeje
Azért azt hozzátenném: Ha én Cseh Tamás lennék, nem állnék be sehová, mert akkor már nem lennék az. Nem állnék be vezérek se vezetők mögé arcnak, hanem maradnék iszákos szabad garabonciás. Gyilkosok is vannak ott.
"Hogy nem sül ki a szemetek...!
Népszabadság • Artner Annamária• 2008. január 23.
- Vádlott, álljon fel!... Illetve ha még nincs egyéves, legalább forduljon hasra!
Kép: Marabu
Urak és Hölgyek, a gazdasági és politikai hatalom felkent birtokosai, egy konkrét ügy kapcsán, de azon messze túlmutató ügyben szólok hozzátok!
Egy (történetesen romániai roma) gyerek megkéselt egy nála alig idősebb fiút. Az utca rémének számító gyermeket ezért illetékes urak visszatoloncolták oda, ahonnan jött. ("Nem a mi ügyünk, nem mi tehetünk róla"? - de kérdezhetném azt is, eddig miért nem intézkedtek a gyermek ügyében.) Minthogy az eset nem kuriózum, országunk felelős vezetői azon töprengenek, hogy le kellene szállítani a büntethetőség korhatárát, ami jelenleg 14 év. (1961-ben emelték 12-ről 14-re, és ez évtizedekig bevált: nem voltak gyermekbandák az utcákon, igaz, 1980-ban az összes bűncselekmény száma is harmadannyi volt, s még 1989-ben is kevesebb mint a fele...)
Bravó, Urak és Hölgyek! Egy társadalom, melyet sikerült olyannyira lezülleszteni, hogy már gyermekek követnek el felnőttekhez "illő" (bár a Tiéteket meg sem közelítő!) bűnöket, nyilván nem képes rá, hogy más választ adjon erre a szörnyűségre, mint a (további) büntetést. Szégyen!
A gyermek csak tükre és elszenvedője a felnőtt társadalomnak. Elgondolkodtatok-e azon, Urak és Hölgyek (akik talán anyák is vagytok), hogy mi juttatott/juttathatott ide gyermekeket? Mi mindenen mennek keresztül, amitől kis szörnnyé válnak? Milyen mintákat látnak, mit kapnak, és mit nem kapnak meg? Volt-e valaki, akinek a vállán csak egyetlenegyszer is kisírhatták magukat? Miféle anyagból vagytok gyúrva, hogy fel sem merült bennetek: az ilyen sorsokért jórészt ti vagytok a felelősek, s hogy az ilyen gyerekeknek (meg a kést még nem rántó, "csak" megkeseredett, egymást keresztbe-kasul gyűlölő tömegeknek) talán segíteni kéne?! Hogy szeretni kellene őket?! Hogy értük, és nem ellenük kéne tenni valamit?! Hogy a munkaerő árának hol abszolút, hol relatív leszorítását követelő profitérdek (a szent "versenyképesség") szolgálata helyett a fizikai és szellemi munkaerő megőrzése, erősítése, boldogítása lenne a helyes út?! Hogy - Franz von Liszt jó egy évszázados mondását idézve - "a jó szociálpolitika a legjobb kriminálpolitika"?!
Az ENSZ településekkel foglalkozó programja, az UN-HABITAT leszögezi, hogy elsősorban a társadalmi vérkeringésből, a szociális juttatásokból kizárt, periferikus társadalmi csoportok (szegények, munkanélküliek, támasz nélküli bevándorlók) fiatal férfijai hajlamosak az erőszakos bűncselekmények elkövetésére. Európában a felnőtt lakosság körében a 90-es évek vége óta a bűncselekmények száma összességében csökkenő tendenciát mutat, ám ezen belül nő az erőszakos és droggal kapcsolatos bűnügyek száma, és - mint az Európai Alapjogi Ügynökség 2007-ben elkészült jelentése megállapítja - az utóbbi időben az unió több országában emelkedett a rasszista bűncselekmények száma is.
Európában a 80-as és 90-es években a társadalmi integráció hiánya, a munkanélküliség, a szegénység miatt a fiatalkorú bűnözés felfelé ívelt. Azóta némileg mérséklődött, és most összességében stagnál, bár az országok között nagy a szórás. Ausztriában például 2007-ben 50 százalékkal több rongálást, rablást, testi sértést, emberölést követtek el 14-18 évesek, mint 2001-ben.
A gyermekbűnözés egyre erőszakosabbá válik: követi a felnőtt mintát. A bűnelkövetők mind fiatalabbak. Az Egyesült Királyságban például, ahol pedig viszonylag szigorú a büntetés, már két-három évvel ezelőtt a 10-12 évesek ijesztő "aktivizálódásáról" beszéltek. A bűnözők "fiatalodásának" oka részben az, hogy a felnőttek a nem büntethető korosztályokkal végeztetik el a piszkos munkát.
Az Európai Bizottság 2006-ban készített átfogó tanulmánya szerint 23 európai ország közül csak négy olyan van, ahol a büntethetőség korhatára alacsonyabb 14 évnél, és további négy országban használnak 14 év alatti korhatárt rendkívüli esetekben, speciális "büntetéssel". 15 olyan ország van tehát, amelyikben akkora, vagy magasabb a korhatár, mint nálunk.
De különben mindegy is! Ha az EU-ban mindenütt kalodába zárnák a szüleikkel szemben tiszteletlen nyolcéveseket, karlevágás járna a lopásért, és visszaállítanák a megkövezést, akkor nekünk is ezt kellene tennünk?
Az ENSZ Emberjogi Bizottságának a gyermekbűnözésre vonatkozó irányvonalai szerint a bűnelkövető gyermekek zárt intézményben történő elhelyezését vissza kell szorítani, ez a megoldás csak a legvégső esetben jöhet számba, és a lehető legrövidebb ideig kell tartson. A jogrendet úgy kell alakítani, hogy kínáljon alternatív lehetőségeket a gyermekek büntetőjogi felelősségre vonásával szemben.
Az Európai Bizottság fent említett felmérése szerint a büntetőjog által kiszabott büntetés nem javít a bűnelkövetőn. Azokban a "fejlett" európai országokban, például az Egyesült Királyságban, ahol a gyerekbűnözőket bíróság elé viszik, csak azt érték el, hogy nő a bebörtönzöttek és intézetbe zártak száma, a gyermekbűnözés nem szorul vissza.
Lehet máshogy is! Ausztráliában országos programokat indítottak el a leghátrányosabb helyzetű fiatalok csoportjai számára. Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban komoly pénzeket fektettek a szociális és egészségügyi ellátórendszerekbe a marginalizálódás és a bűnözés megelőzését célozva. Anglia és Wales kiépítette a "társadalmi kirekesztettség egységeinek" hálózatát, kifejezetten a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok szolgálatára. Belgium és Franciaország kormánya a 90-es évek végén a helyi társadalmi szereplők összefogását támogató biztosítási szerződéseket kötött. Az ilyen és ehhez hasonló programok a társadalmi változásoknak legalább az ígéretét hordozzák. Persze a jóléti rendszerek neoliberális leépítésével ezek hatása is gyengül. De ahol még ez sincs, ott a társadalom szélére sodródott (vagy eleve oda született) fiatalok számára továbbra is csak a bűnözésnek jó táptalajt nyújtó kilátástalanság marad.
Magyarországon az ezredfordulóig gyorsan nőtt, utána csökkent, az utóbbi években pedig közel állandó (3500-4000) a 14 éven aluli bűnelkövetők száma (arányuk a bűnözők között kb. 2,7 százalék, a korcsoportban 2,2-2,6 ezrelék), miközben rohamosan nő a gyermekek kárára elkövetett bűncselekmények (különösen a pornográf jellegűek) száma. Míg 2002-ben kevesebb mint 5 ezer házasság, család, ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekményt regisztráltak, 2006-ban már 21 ezret!
A 2006-2007-es Eurostat-statisztikák szerint Magyarországon a felső 20 százalék jövedelme öt és félszeresen (az unió átlagát jóval meghaladóan) múlja felül az alsó 20 százalékét, a szegénységi küszöb (a mediánjövedelem 60 százaléka) alatt élők aránya rohamosan emelkedik, jelenleg 30 százalék, amivel hazánk az élen áll az unióban. A háztartások kiadásai között az alkohol, a cigaretta és a narkotikumok arányát tekintve csak (a "lájt" drogok fogyasztását legalizáló) Luxemburg előz meg minket. (A magyar arány 8,9 százalék, míg az unió átlaga 3,5 százalék. A kulturálódást és pihenést szolgáló kiadások részesedése viszont a családi büdzsében a harmadik legalacsonyabb az EU-ban. A halálokok között az idegrendszeri megbetegedések részesedése egyre nő, az öngyilkosság aránya az unióban Litvánia után nálunk a legnagyobb, az alkoholizmus súlya pedig csak két országban nagyobb. A szociális védelemre fordított összegek a GDP-hez viszonyítva meszsze elmaradnak az EU-átlagtól, egy főre, vásárlóerő-paritáson számítva pedig az alsó harmadban vagyunk. Becslések szerint legalább 25-30 ezer hajléktalan honfitársunk van, akiknek fele a fővárosban tengődik. A 0-17 éves gyermekek 14 százaléka olyan háztartásban él, ahol senkinek sincs munkája, és ezt az arányt csak egyetlen ország múlja felül az unióban.
Magyarország az UNICEF jelentése szerint a gyermekjólét színvonalát tekintve 21 fejlett ország közül a 19. (csak az USA és Anglia került hátrébb). Ferge Zsuzsa mondta ugyanezzel a jelentéssel kapcsolatban alig egy éve: "nagyon rossz a helyezésünk az iskolai teljesítmények és a gyerekek otthoni tanulási körülményei esetében... sok a csellengő gyerek.... az eddiginél több erővel kellene megakadályozni, hogy a gyerekeken is csattanjon az ostor... számottevő közösségi (állami, önkormányzati) erőforrások és felelősségvállalás nélkül nem mehet jól a gyerekek ügye. Ám... csak a pénz nem elég: gyerekbarát társadalom is kell." (A pénz nem elég - A magyar gyerekek helyzete. Népszabadság, február 16.)
Minden ezerszer elmondott tény és figyelmeztetés ellenére ti, Urak és Hölgyek a megelőzés, a társadalmi viszonyok javítása helyett a büntetés szigorításával a legkiszolgáltatottabb gyermekeken akarjátok elverni a port?"
Ma belelapoztam néhány jobboldali lapba. Hová tünt a mérték?
Mint minden ember. Isten. Fennség. Idegenség. ...Beeeeeee!
Hol terem a magyar vitéz?
Tehát létrejött ez a topic, miután Harvey Tamás feltüzelte szunnyadó lelkünk, de bennem kérdések vetődtek fel, mi is a hagyomány, a „trádició” és mi a „gnosztikus hagyomány”
Talán az első olyan könyv volt, amel yelindított egy bizonyos úton, Kerényi Károly „Hermész a lélekvezető” című könyve. Pontosan nem tudnám már idézni, de ami a lényeg az a jelentés rétegződés, az a teljes egész, amely egy Isten alakot megmutat, fölhív, megidéz. Nem véletlenül írtam nagybetűvel az Istent, mert végül is Hermész-maga Isten. Ráutalhatunk az egyistenhit előtti „vallásokra”, ahol a fajonként és népenként oly különböző, és mégis oly azonos pantheon az egyes szerepektől hogyan jut el addig, hogy ezek az egyes istenalakok azok az ősképek, amelyekből lettünk, de azon túl mutató jelentéseik is vannak, és végül mindenik misztéuimában való egyesülés nem más, mint a Legnagyobb Egyetlennel való egyesülés
Hermész közismerten Zeusz fia, Apollo testvére(!), a tolvajok és útonállók „istene”, de az úton levőké is, és az istenek hirnöke, angyal, angelos, demon is, aki átvezeti a halottakat a túlvilágra.És bár voltak utalások, mint a Apollo testvére, vagy az úton levőké, vagy mint hirnök, itt kerül beljebb egy másfajta jelentéskörbe, ugyanis valójában tényleg a túlvilági vezető, de a misztészeké, a beavatandóké, miként Vergilius is anno.
Kerényi úgy emlékszem azt írja, hogy báár fiatalabbnak tűnik a többinél, sokkal ősibb, egyike a legősibb isteneknek, és misztériuma is a legnagyobbak közé való.
Soszor jelölték, miként mi faluink határában álló kőkereszt, vagy pléhkrisztus kőalakzatokkal: Fallosszal!
Teremtő-mágikus képességekkel ruházták fel. (Hermák)
De sokszor csak egy kőtojásként ábrázolták, mint aki egy a nyugvó mindenséggel, vagy éppen a születés-újjászületés állapotában van, de végsősoron ő m aga a Fiú, a Szent Szellem és az Atya is.
Nem véletlen tehát Hermész Triszmegisztosz neve, mert mint a legmagasabb beavatott-„brahman”,-egyesült az eredettel, a mindenséggel, annak tudatában van.
Most ezt azért írtam le-elnézést a lényegtelen tárgyi tévedésekért esetleg-hogy egyetlen körben milyen gazdag jelentéstartalommal bírhat egyetlen jel
Jelentése van az anyagi síkon, magában a születéstől a halálig tartó időszakban, a testhez, és annak „lelkéhez” a vérhez köthető értelmezés,ez hogyan finomodik magasabb árnyalatokkal, lép az anyagi ember életébe ünnepek formájában, és tovább a misztériumokon át a valódi eredetig.
Éppen így gondolom ezt bármely hagyományban, a magyarban is.
AZ Aranyos Szegelet is milyen sok rétegű, hiszen bírja az eredet embeiségének honát, a Samballát, mint annak e világi helyét, a szent Várost, Paradicsomot, Boldogok Szigetét, Sarki közértet, de jelenti az új lehetőséget egy megszorult közösségnek, a jobbat, az újat, és jelenti az elveszett lehetőséget, az elrontott emlékeket, hazug ideát.De jelenti a személyest, a bennünk rejlő istenit is, a Mennyek Országát, amely kisebb, mint egy mutármag.
Mikor „gnosztikus”, -és egyáltalán mit jelent ez?-a hagyománynak emléke? Attól mert ősforma nem az, hiszen így Patrik , Spongyabob barátja is az lenne-bár…,-vagy a dunaújvárosi VOR tornyán vásó veres csillag.
Én alapvetően azért nem értek egyet azzal, aki mindenképp a formából igyekszik levezetni az igazságot, mert annak van egy megnyílvánító ereje, „igazsága”, konkrétan energia, erő jelenik meg általa, miként minden annak a megjelenése.
Egy tengeri csillag, a Tejút vagy a a növények növekedésének spirálja, a gyümölcsök alján száradó csészelevelek mindenhol ugyanúgy jelennek meg, és ugyanúgy jelennek meg egy nép ábrázoló művészetében is mégis kaphatnak többletjelentést
Közismert, hogy a mi-mármint magyarfélék-művészetében a szív vagy a tulipán is erotikus szimbólum, de jelenti mindkettő a teremtést is.
Tyütyülütyü
"Bocsássatok meg, hogy csak néhány fórumban néztem körül, ezért lehet nem kielégítő minden szempontból a válaszom, vagy hozzászólásom!
Amit már leírtam, nem ismétlem, de majd hivatkozom rá!
Azt is nézzétek el, hogy nem egyenként állok neki mindenkinek külön írni, bár egyet megpróbáltam röviden, de utóbb láttam, nagyobb munka kell ide, és azt is, hogy nagyjából három alapvető probléma van. A magyar nyelvről való helytelen ismereteket, nem tudom itt néhány sorral ellensúlyozni, s még a „honlapomon” lévő írások is csak részlegesek. Amúgy köszönöm annak aki közzétette, s természetesen minden publikus amit írok, teszek. (Még annyit hozzátennék, ingyenes is!) Vállalom a hibáimat, és korlátaimat is! És még valami! A nevem melletti „címek” egyrészt azért vannak, hogy mindenki első pillantásra felmérhesse, egyáltalán miben fordulhat hozzám? Másrészt, mítoszrombolás, mert sokan, akik csak papírból tájékozottak, a táltosság ilyen felvállalásával nem tudnak egyetérteni! Én pedig arra kell irányítsam a figyelmüket, hogy nézzenek a titulus mögé! Ott pedig én vagyok, mert oda állítottak! Ne fogadjanak el semmit csak azért, mert nem úgy tudják! De nézzenek utána a dolgoknak! Tán nem baj, ha kicsit személyes hangot is megütök, mert oregbogre is tett ilyet, s az ő számára is szól, amit írok.
A problémák második része, úgy látom, abból adódik, hogy azzal kötitek össze a magyar minőséget, amit tanultatok, vagy amit tapasztaltatok e témában. De ki mondta hogy azért mert azt mondják rá, attól az magyar?
A harmadik, hogy a hagyományt csak abból vezetitek le, amit hivatalosan is annak neveznek. Megint kérdem: Ki mondta, hogy az, és csak az, a hagyományunk?
Először a nyelvről!
A magyar a teremtés nyelvéhez legközelebb álló mai nyelv, és így igen óvatosan fogalmaztam!
Ez azt jelenti, hogy belső szerkezete a teremtés modellezésére alkalmas, ami egyben azt is jelenti, hogy csak e nyelv ismerete, és az ebből következő gondolkodásmód, mert nyelven(!) gondolkodunk, alkalmas a teremtés teljességében való megismerésére! Nem azt mondom, hogy más nyelvű és kultúrájú ember nem tud, a mai fogalmak szerint, elég magas szintre jutni a teremtés, Isten, és saját lényének fel és meg ismerésében. Csupán azt, hogy a teljesség kulcsa a mai magyar nyelvben van! Ki lehet, és érdemes is, nyitni vele más nyelvek szavainak tárházát, és azt láthatjuk, egy-egy elem ott is megvan, ám még társasága is ritka, nemhogy bokra lenne, a gyökéből eredő szavaknak. Példa a KR gyök. KőR, KaRika, KeRek, KeRék, KeRet, KeRt, hogy csak e gyökből eredő néhány kifejezést (tőszót, vagy törzsököt) említsek. De e gyökcsaládhoz tartozik a GR gyök is, mert a K,H,G,Gy hangok egy hangzóbokorba tartozván, egymással felcserélhetőek, s ezt a felcserélhetőséget, de csak ezt, a nyelvtudomány el is ismeri. Nos a GR törzsökeiből, GöRdül, GöRbe, GuRul …stb. Idegen nyelvi kifejezés a GiRo, mely KeRingést, KöRkörös mozgást jelent. Ám ott a többi kapcsolat, a gördülés, a gurulás, a karika a kerék, nincs meg, mert e kifejezések idegen nyelvi megfelelői nem e gyökökből épülnek fel!
Mitől van ez? Erre választ a Bábel tornya történet ad. Bár nem egészen úgy, ahogyan azt nekünk előadják, lényegében azonban értelmezhető a történet. Röviden.
Még egy nyelvet beszélt a világon minden nép, mikor egy akaratra jutván tornyot építettek. Csak nem Isten, mert az sem nem féltékeny, sem nem ijedős, hanem a Sötét volt az ki megijedt, hogy ezek mindent meg fognak tudni valósítani, ha egy akaraton maradnak. Miért építették a tornyot? Tán hülyék voltak, s azt hitték, felérnek vele az égig? Nem! De normális ember mit csinál? Amit belül akar, hogy valósuljon, azt segíti külső cselekedetével is. Ezért fontos hogy mit teszel, az szavaiddal, és ezért gondolataiddal egy legyen! Nos természetes, hogy ezt a Sötét meg akarta akadályozni. Részleteibe most ennek nem mennék, mert nagyon sok mindent kellene elmagyaráznom,NiMRóD/MéNRőT nevétől, a torony lerombolásán át, a nyelvek összezavarásának mikéntjét. Ami azonban idetartozó, hogy szétszéledéskor, mindenki egy részt vitt csak az addigi közösből, s mert, a biblia szerint is, megbomlott a köztük lévő egység, nem igazán akartak a másikkal együttműködni, így mindenki szinte egyedül próbált felépíteni valamit abból a roncsból, mi nála maradt! De Isten vigyázott, hogy azért a teljesség is megmaradjon a világban, s ez a mi örökünkbe került, a szkíták és utódnépeik vitték tovább e kincset.
Gondolkodásunk sajátja az is, hogy ha egy szó, és sok ilyen van, névszói és igei jelentéssel egyaránt bír, mi minden esetben az igei jelentését értjük előbb, ha nem pontosítják, mire is gondoltak. Például itt a csigacsalogató. Ha e sort,” ég a házad ideki” értelmeztetjük az emberekkel, szinte mindenki égő csigaházról fog beszélni. Holott az értelme e sornak: Az egész ég alatt a te hazád van, ne szorongj ott benn! Ha így mondaná a mondóka: Az ég a házad ideki, mindenki egyből így is értelmezné. De mert nem jelölődik, hogy melyik értelmét használjam a két lehetőség közül, a gondolkodásom dönti el, és így az igeit használom, mert mi elsősorban folyamatokban gondolkodunk! Ezért van, hogy a magyar nagyszerű problémamegoldó! Csak akkor van gond, ha téves adatok alapján kell megoldani valamit!
A mellérendelésről is szólnom kell, mert fontos, hogy nyelvünkben a részes és a birtokos eset elvileg megkülönbözhetetlen, ha csak a ragot látom: nak, nek, most melyiket mondtam? Ez a gondolkodásban úgy jelenik meg, hogy ha birtokolok valamit, annak részese is vagyok, tehát a birtok és a birtokló egy szinten értelmeződik, nincs alá fölé rendelt viszony köztük! Az egy másik kérdés, hogy az önfeláldozó magatartás, mi szintén gondolkodásunk és nyelvi működésünk következménye, megköveteli, hogy a birtokot fontosabbnak tartsd magadnál, hiszen te annak szolgája vagy, mit rád bíztak, hogy őrizd! Hiszen Isten is csak ezt teszi! Teremtményeit segíti, hogy a legjobb (ami nem a legkönnyebbet, legörömtelibbet jelenti) helyzetet kapják, mi a legnagyobb emelkedési lehetőséget biztosítja nekik. (Csak az a bibi, hogy emelkedni nekünk kell, Ő helyettünk nem, csak értünk tud tenni!) Ide hozható még a CsaLáD-CseLéD szókapcsolat is. Nyilván, ha a család a legkisebb szentséges egységünk, (bizony nem az egyén az!) ha arra ki szolgálja ezt, azonos mássalhangzósort használunk, akkor ahhoz való viszonyunkat érzelmileg ugyancsak a családhoz való viszony fogja meghatározni.
A magyarságról, éppen, mert nem magyarul beszél, aki magyar szavakat használ is, ha azt csak a hivatalos tanítás keretében tanulta, s ezért gondolkozni sem teljesen tud magyarul, a mára kialakult kép messze nem tükrözi eleink nyelvhasználatát, gondolkodását. Ezért nem tudhatod te sem, mi a magyar valójában, csak azt, mit tart a mai félretájékozott ember erről.
Íme tehát! Magyar, annyi mint MaGőR, MaGúR vagyis lélekmagja urává őrévé kell válnia! S mert ez minden ember feladata, ezért lehetőségei szerint, minden ember magyar! Ehhez kéne visszatérnie, hiszen ettől térítette el a Sötét, Bábelben. A világosság, a fény útjára kellene lépnie. De ezt akkor tudja legjobban megtenni, ha azzal, hogy világra jön, egyúttal visszaemlékezik az eredendő állapotra, hiszen a világ nálunk egyben világosságot is jelent, s ahhoz akar majd visszatérni. Mert nem véletlenül kezdi Isten a teremtést így: „Legyen világosság!” Minden hagyomány úgy tartja, a világ kezdetben tiszta volt, a sötétség, vagy bűn, később került bele. Mi nyelvünkben hordjuk ennek emlékét is! És még mi mindent! És ha már a Napúton járás előkerült, a csillagmítoszi, vagy ismertebb nevén az asztrálmítoszi kertrendszerről is kell szólni. Például, bizonyos-é, hogy a zoodiákusból fordították az állatöv kifejezést? Mert amott a zoo csupán állatot jelent, ám nálunk, az állat szó egyben az állapot jelentésben is szerepel. Asszonyi állat tehát, annyit tesz, asszonyi állapotban lévő! Az asszony fogalma pedig az istenszülővel hozható kapcsolatba, tehát felejtsük el, hogy mi lenéztük a nőt!
Visszatérve fonalunkhoz, míg itt értelemszerű, hogy az évköri állatok állapotokat jelölnek, addig ez odaát nem értelmezhető így, s ezért kell azt állítaniuk, hogy a csillagképek azért ezen állatokkal (és öt nem állattal: Ikrek, Szűz, Mérleg, Nyilas, Vízöntő) jelölődtek, mert eleink ezeket látták bele e csillagcsoportokba. Holott arról van szó, ha a nap az illető csillagkép területén kel, azon erőállapotok működése észlehető a természetben, amely állatta"
Petyeletye
Fu
Mindazonáltal az ismeretnek csak akkor van ereje, ha analóg azzal, amit ismerni kell, vagyis, ha az a fajta ismeret, amit ismerek azzal a belső erővel bír, amely az ismerethez vezet, ami nem a hit után, hanem előtte van, illetve a hit akkor is van, de mindenestre a hit nem azt jelenti, hogy elhiszek valamit, és ebben azt hiszem egyetértünk.
Ezért az a fajta ismeret, ami erővel bír mindegy, hogy az egyes személynek hogyan nyílvánul meg az ismeret, milyen szavakban, "ideológiában", lehet az vallás, tudomány, filozófia, metafizika, művészet.
Ezért az, aki például a magyar tradicióban, és az által talája meg az ismeretet, jó helyen van, de nincs jó helyen, ha szerinte templomos lovag annak a szervezetnek a feje, amely szervezet nevében hordozza egy bajuszos festő nevének kezdőbetűit, és itt nem LDV-re goindolok.
Ebben a -nem civilizációban-kultúrában is éppen úgy meg vannak ugyanazok a szavak, mint húszerezer évvel ezelőtt, és bármilyen hihetetlen, de: ugyanazt jelentik, és: a tremészet is ugyanaz. És a ma élő ember abszolúte nem butább, sőt okosabb és erkölcsösebb is, mint akár ezer vagy ötezer évvel ezelőtt. Gondold el, hogy most egyenlő mindenki a törvény előtt, ami mondjuk kilencszáz évvel ezelőtt, Mo.-n nem volt jellemző, és még jó sokáig nem.
És a ma emberének nincsen szüksége beavatóbarlangokra sem, bibibi, mert -az átkozott egyéniesedés okán- elszakadt faj és csoportszellemeitől, akik annyi mkinden szépet és kedveset adtak neki.
Nem véletlenül történnek a változások a kozmoszban, és hatásaik sem véletlenek, csak: nem szabad elkurvulnunk éás eldurvulnunk.
Persze minden egyes korszakváltásnál különválnak a kecskék és a báránykák,kifejezettebbekké válnak a külnbségek, amik eddig azért pasztellessebben simultak egy-egy közösségben társadalomban.
É il futuro, ecco!
brrrrrrrrr
A metróba bukva. Láthatatlanul. Lenn, lenn, nagyon is nagyon is lenn. A sötétben botorkálva a fényes kígyóra lépve viszi a fiamat el. Ó az állomás sötét. A rothadt sötét körbeölel, és hozzámsimul. A zöld üvegben nincsen már szesz. Egy pici pénzke nincs.Dudududududú.
Halkulnak szavaink, és már nagyon sok idő elmúlt ám. Álmainkba takarózva, pokrócainkba, neylonzacskóinkba. Jó estét postásbácsi, lesz lovetta holnap ? Álmainkban ott gugyog a teli üveg.
És anyánk arca is.Szép volt ám, nagyon szép.Hej, hej.
Attila, kicsi fiú, álmainkban ott van kicsi életünk. Fehér életünk, kettős terhünk és kettős kincsünk, hogy szeretnünk kell, nicsen egyéb menedékünk.
A sínek között, lerogyva, dülöngélve, a csillagok csikket szedegetnek.
Ó, Istenünk, kívül, belől..
Helló, BAZ MEGYE! HELLÓ!
"Egyszer volt, vagy nem volt, volt egyszer egy Fehérló,
Aki szült egy fiút, akit 7 évig szoptatott,
Majd megkérte, hogy húzza le a tölgyfa kérgét,
De a fiú nem volt elég erős, hogy lehúzza a kérgét
Ezért a Fehérló újabb 7 évig szoptatta,
Majd megkérte a fiút megint ugyanarra
Ezúttal már sikerült, lehúzta a kérget,
Erre az édesanyja különöset lépett
- Látom fiam, erős vagy már, eredj a világba,
én itt megdöglöm - mondta, azzal meg is döglött
Lelkigyakorlat
Sub nobilitate.
A tücsökmuzsika halkul.
Ne paráználkodj hát, a föld úgysem enged.
Morzsáit a hangya gyűjti.
Ha trágár vagy, inkább csináld csöndben.
Beszélj a többi emberrel úgy
Mintha ők is ott lennének.
Jézusnak csak tizenkét tanítványa volt.
Ő nem is akart többet.
Ne higyj azoknak, még ha az igazat mondják is,
Akik minél többek akarnaklenni, hogy
Sok legyenek.
Inkább higyj az utcáknak, a fáknak,
Mint az utcaköveknek, ha nincsenek
A helyükön.
Középen fölnő szenvedésünk.
És mosolyunk
És hitünk.
És jeleink.
I.(Szent) László
A Fény királya
Fütyölve lépkedett,
És a Bihari utcába’
Egy szarvast keresett.
A sugaras Fórum
Teaházba ült be,
és emlékezett.
Mindig új s más
az emlékezet?
Zöld teát
Szörcsölt.
Itt és most.
LÉGYKAPÓFÉLÉKSÓLYOMALKATÚAK
Lyukas zászlód
1.
Íme, szelíden megvakulhatsz.
Behúnyhatod szemed, tested
köré csavarva múlandó
szövetét múltadnak.
Íme, takaród, álmaid mezeje.
Írtva belőle minden rossz
kép.
Legyen ő a jelened, benned
ébredve az ős
nép.
2.
Íme, a lélek megtisztul.
Mint a fáklya arcod, itt
ér véget harcod, jobb
lenne, ha megbetegednél.
Talán a lázban, az üres
házban, aranyat okádó
szörnyeid ölelve, meglep,
ha ébredsz kezedben kés
lesz, betör majd sorsod,
türelmetlen.
A te hangod után kotorász,
Torkodból marná ki a vad,
Belőled lett isten.
Sziklatemplom
Lesz nyugovóhelyed.
Befogadva, a könnyű gyolcs
közé feküdve,mint a gyöngy,
fehéren.
3.
Fáj a lába.
Ízisz kövér testén csüngnek
életeid nevetve.
Még kettő követel vele lenni folyton,
Szeretve, sírva, szeretve.
Mind, örökké.
"
tovább új kalandra.
Leszek hát a hontalan, kinek párnát nem adhat e világi pamlag? Se testet belé, se dunyhát?
Hát feszítsetek meg, no! Ti, kik karácsonyra minden sarokra fakeresztet löktök tán? Ti lennétek az új erő, hódítva eget, fölemelve fejetek, kórt terjesztve ősi ködből megen?
némámegmitcsináazagyerek
Advent in
Tiszta hó lepte be már a
Tájat.
Térképemen gépemmel vígan
Landolok.
Hóemberek között húsemberek
Járnak.
Élő lépteik alatt halott
nyomok.
Kedveseimmel koszorúnkba
Fűzve,
Arcunkra égi gyertya faggyúja
Csorog.
Szívünk mennyei szerelme,
Az Égből bukott angyal őr
jászolában mocorog.
Éneklünk dermedten.Fagyott
Kezünk
Egymás csontkezébe fűzve,
Az állomás előtt.
Koponyánk kelyhében hűlt
Jég, lőrekása.
Dalunban bőgve óbégat hitünk,
A aszfaltonodébbgurul csörögve
Kiürült üvegünk.
Az Isten Világfa.
Hétvilágú
Szelíd öreg.
Gyermekeink hona, s
üdve.
Síromba lökve
fázom, fölöttem
a hazám és hús és hó.
Az utolsó tűzoltó gyakorlat
Ha ázottan a tűzbe űzve
menedéket leltél a lángban
nem oltasz már!
Oltalmad óva várod
főnix halálod.
Aktuálisok vagytok, és bennem az örök mag köré gyűlik az új test.
Ám a régit vihetitek, legyen bőrömből nektek, mappátokra,vagybiblijátokra borító!
. Apponyi Albert [a párizsi békedelegáció vezetõje] levele (1920. március 17.)
"Belállapotaink züllésének hatása a mai, a szó teljes értelmében kényes pillanatban igen kellemetlenül érezhetõ, mert az általános hangulatot rontó hatásán kívül most már azzal a végtelenül komoly jelenséggel találkozunk, hogy az országnak egyes, tõlünk elveendõnek jelzett területein, ahol az általunk javasolt népszavazás feltétlenül részünkre kedvezõ eredményt ígért, a hangulat ellenünk fordult,amint hogy természetes, hogy megszûnik annak az államnak attraktív ereje, amely polgárok elemi közszabadságait megvédeni képtelen, ahol a törvény uralmát az egyéni erõszak kérdésessé teszi."
A szellem embere nem egyféleképpen látja a világot, hanem igyekszik azt a maga valóságában látni, magát az emberiség sorsát is , a történelme…
A kormány tervei szerinti például a Pentele híd és a viadukt is.
Vagy a hanyag fogalmazás az oka,vagy a szűkkeblű elfogultság, vagyhatalom mindenáron való megszerzése.
Természetesen így is lehet valaki értelmiségi, de a szellem ember semmiképpen sem.
Az igazság nem azért igazság, mert fölhasználható, nemes vagy nemtelen célokra. Az igazság van, önmagában a legegyértelműbb létező, ami rajta kívül van, az csak a képe. Független hittől, nemzettől,fajtól, párttól.
Egy diktatúra elvileg hatékonyabb- Az egy kézben lévő hatalom jobban bír összpontoisítani.
Sőt maga az igazság nem is használható fel. Csak az igazságról alkotott képeink.
Külön ki kell emelnem az első és második VH közösségképző szerepét.
A lakótelepeken élők azelőtt ingáztak.
ferkait | 2008. Január 02 16:3Vannak emberek, akik az igazságot keresik, és vannak, akik a gazdagságot. Én a Te társaságodat keresem, Istenem, hogy énekelni tudjak.
Isten arra vár, hogy szeretetből építsünk neki templomot, de mi köveket hurcolunk oda.
Az önmagunk megismerésére és a megismert elfogadására való törekvés számos nehézséget támaszt. Amikor olyan elme mint Jung azt írja, hogy ez a legeslegnehezebb dolgok egyike, ha ugyan nem lehetetlen, felmerül a kérdés: mennyi eséllyel vághatunk neki e kalandnak, és milyen eredményre számíthatunk? Ez esetben, egy komoly kereső esetén az a helyzet, hogy ha nem kezdi el a megismerés rögös útját járni, akkor elveszik a latolgatás szintjén. Valameddig el kell jutni a határok feszegetésében, hogy a tudatos területet valamelyest növelni lehessen. Valónk elfogadása nyilván több lépcsős folyamat, melynek a legvége a teljes valóságunkkal való szembesülés egy az egyben. Ezt bizonyára ép elmével nem lehetne megúszni, csakis ha az utunkon olyan mértékben felvérteződünk ill. átalakulunk, mint a Grál keresésére indult lovagok. Ezért ezen folyamatok irányítója nem a tudatunk, hanem a tudattalan, azaz el kell fogadni (tudatosan) egy felsőbbrendű intelligencia vezetésének tényét. Végül az aranyhalállal kisimulnak a belső feszültségek, és a felismert „külső” és „belső” valóság harmóniába olvad.
Kinek is kellene megbocsátanunk valójában azt, hogy ilyen torz és embertelen a világunk? Mi az ős-oka a mindenütt tapasztalható feszültségnek? A legvégső ill. legelső okként csakis a Logosztól való elválasztottságot lehet megjelölni. Minden egyéb mellékjelenség, és ennek az egyetlen mozzanatnak a folyománya. Az eredeti isteni embercsoport megingása az ok, de ezt sem minősíteni sem megítélni nem tudjuk, képtelenek vagyunk erre az óriási különbség miatt, ami a jelenlegi ember és az eredeti isteni lény között húzódik. Tényként csakis azt lehet mondani, hogy minden általunk ismert megnyilvánulást és eseményt erre lehet visszavezetni. Ebben az egész történésben konkrét céllal hozták létre a személyiségembert, és ha fel tud emelkedni ehhez a célhoz, akkor tölti be hivatását.
Bár mi személyiségemberek nem voltunk benne az eredeti teremtés tervében, most e szükségrendben mégis megjelenhettünk, és szerepet kaphattunk. Jelentőségünk akkor lesz igazán, ha megértjük azt, hogy mi is a dolgunk ebben a nagy játszmában.
Így látom jelenlegi helyzetünket-helyzetemet, és a sok nehézségnek tűnő dolog ellenére optimista vagyok:
„Bár az élet álom, tégy úgy mintha való v
Azt gondolom, hogy az anyagba merülés és tapasztalatszerzés az általunk ismert áron, nem lehet logoszi ötlet. Egy olyan lénynek, akinek lényege egy felsőbbrendű értelemben vett szeretet, nem lehet köze mocskos világunkhoz, legfeljebb mint szükségrendhez.
A kérdés a bukás körül mindig is felmerül abban a vonatkozásban: hogy engedhette ezt Isten. Válasz van, de szerintem szintünkön nem lehet az kielégítő, mivel jelenleg tudatos lényünknek nincsen semmi köze, sem ismerete az eredeti létterületről. A válasz egyébként az eredeti isteni entitások mindenkori szabad választási lehetőségére utal, mivel bármilyen korlátozás ellentétes a szeretet ilyen fokú megnyilvánulásával. Az önkéntesen választott ötletek és megvalósításuk harmóniája akkor sérülhet, ha kevés a lény intuíciós képessége a választás és annak eredménye kapcsán. Személy szerint azt gondolom, hogy világunk virtuális, csak tudati szinten mutatja be Logosz az általunk választott út eredményét. Főleg a keleti bölcseletek utalnak erre. Bár ez csekély vigasz számunkra, mivel mi az álmot valóságnak tartjuk – egyébként nagyon helyesen – de ez azt is jelenti egyben, hogy valóban tudatállapot kérdése, és „technikailag” talán nem is olyan nehéz kikerülni e rossz álomból. ( ld.: Platón, Mátrix)
| NagyG | 2008. Január 02 16:27 Válasz Világunk minősítése az én szűröm állapotát, azaz általában állapotomat mutatja, mivel része vagyok (vagyunk) ennek a létterületnek. Nem a fizikai szemét fáj leginkább, hanem az a szemét, amit mi emberek nap mint nap termelünk gondolataink érzéseink, majd az ebből kiinduló cselekedeteink révén.
Ha a megbocsátás, vagy elfogadás valahol komoly gondot okoz, az pont ezeknek az alacsony minőségű tulajdonságoknak, amik bennem (bennünk) a civilizált külső ellenére kőkemény valóságként megvannak, és működnek, tehát ezeknek az elfogadása. Mert az álomvilágon belül felépítettük saját imázsunkat (személyiségfejlődés), mint ahogy manapság „megcsinálnak” egy médiasztárt. És amit mi saját magunk kifundáltunk, ahhoz ragaszkodunk erősen, elhisszük azt a szerepet amit kitaláltunk magunknak. Logikusan ebbe nyílván nem fér bele a primitív, önző, irigy, hazug és egyéb alacsony minőségű nézete a személyiségnek. Pedig ezek mint átkos örökség, mindenkiben nagy valószínűséggel többé-kevésbé megtalálhatók. Viszont ahhoz hogy „egészséges” személyiségünk legyen, nem szembesülhetünk folyamatosan hibáinkkal.
Erre a felállásra gondolom én azt, hogy ez a világ ezért az alapjainál elrontott, és mint szükségrend egy meghatározott céllal működik. Ezért csatlakoztam ehhez az Iskolához, ahol ezt és a kiutat egyértelműen és számomra hitelesen leírják. A személyiség minden olyan nézetétől, részétől nagyon határozottan és végérvényesen meg kell válni, ami nem éri el az isteni terület alsó határához tartozó minőséget.
Elnézést kérek, ha a „mocskos” jelző világunkra vonatkozóan erősnek tűnő, és valakit bánt a megfogalmazás.
Üdv.: NagyG.
Bibó István – sz. 1911. augusztus 7., h. 1979. május 10. A 20. századi magyar politikai gondolkodás legjelentősebb képviselője. Pályafutásának első éveiben jogfilozófiával foglalkozik, érdeklődése azonban hamarosan a politikaelmélet felé fordul. Csatlakozik a népi mozgalomhoz. Az 1956-os forradalom idején a Nagy Imre-kormány államminisztere. A forradalom leverése után letartóztatják, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. 1963-ban amnesztiával szabadul. Ezt követően élete végéig belső emigrációban él. – Politikaelméleti koncepciójának lényegi eleme a társadalompszichológiai látásmód. Történelemről és politikáról szóló eszmefuttatásai mögött érték és valóság viszonyáról vallott meggyőződése húzódik meg. Az emberi cselekvéseket nem az érdekképzetek determinálják, hanem az adott közösségben uralkodó értékképzetek: ezek szabályozzák a társadalmi szerepek elosztását és a szerepekhez tapadó érdekfelfogásokat. Az emberi méltóság forradalma, ez a sajátos bibói kategória a politikai filozófia nyelvére lefordítva a demokratikus politikai szocializáció folyamatát jelenti. Liberalizmus, szocializmus és kereszténység alapgondolatainak egyesítésére törekszik, politikai koncepciója parlamentáris demokráciával ötvözött vállalkozói szocializmusként jellemezhető, amelyben a funkciótlan nagy vagyon kiküszöbölésével megvalósul a mindenki számára egyenlőemberi méltóságot biztosító kölcsönös szolgáltatások társadalma.
Legyetek jók, ha tudtok
Valószínűleg Néri Fülöp is ajándékember lehetett. Mint Asszisszi Ferenc is. Bár vonz a katolikus egyház, már itt a kis falusi templom oltára is bűvös dicsfénybe látszott karácsony este, mégis a a katolikus egyház, mint olyan számomra nem érvényes, nekem kevés a Mea Culpa.
Bűnei az emberiség és a hit ellen vele múlnak el, ez a megbocsátás.
De az egyetemes, jézusi tanításnak itt is voltak emberei, a sokféleség, hál’istennek itt is jelen volt, mint ahogy a gonosznak áldozók, úgyaz Isten megtért gyermekei is. Ilyen lehetett Fülöp, a bolond atya.
Kedves Mária!
Bocsánat, hogy kiegészítelek vagyis inkáb kicsit ellentmondok neked, bár tudod hogy szeretlek,csak valahogy mindig más a véleményünk, vagyis abszolúte másképp.
Új lélek-ős ember- Ádám-Jézus
Az Új Lélek nem egy modern találmány, hanem maga a bukott ember, ez a bukás önmagában pedig időtlen ideje volt.
Nem korunk átka ez a bukás, nem istenia kosarat fonó indiánasszony, ahogyan nem isteniek az emberi idő múltjánakazon ősei sem, akikre oly szívesen emlékezünk, mint a hagyomány képeire.
Inkább viseltettek oaadással egy szentségnek, magasabb életlehetőségnek, de ez a szentség iránti igény is kétféle.
Vagybeavattattak -mint a közösség tagjai(lásd a "várost",világrajöttüktől halálukig-valóságunk misztériumaiba, erőinek rendjébe, magasabb életeivel való együttélésbe, kapcsolatba az istenekkel.
Vagy pedig, kevesen, a lefátyolozott istenekkel találkoztak, akiknek nem volt nevük, és csak oly keveseknek adatott meg, hogy még életükben jelen voltak(Lásd Turms lukumo, vagy az angol alkímista), hozzájuk nem vezetett út, csakis a legrejtettebb misztériumik, az ezotérikusok találkozhattak velük, és ez magatartás, érdem, morál,bárminémű kiválóság híján megtörténhetett, a kegyelem révén.
Az a fejlődésmenet, amely a bukás óta eltelt, és amelyben számtalanszor testesült meg a mi nyelvünkön mikrokozmosznak hívott mágneses rendszer, voltaképp az eredet embere, melynek személyisége a lélek (?), most érte el azt a mélypontját, korunkban, az elidegenedett, elanyagiasodott, szentségét és bálványait vesztett korban, amikor elégnek régi képeink, elveszítjük kapcsolatunkat velük, egy új korszak árnyékában, hogy új istenek ébredjenek, akik majd továbbvezetik az emberiséget a hosszú úton, új szentségek, új képek, új bálványok.
De a másik lehetőség a rövidebb út, az ajándék is jelen van, mindig, mert Isten nem hagyja el kezeinek alkotásait.
Ez a gyermek pedig ama "új" lélek, az ősöreg bukott angyal, aki helyett vagyunk mi, aki előbb volt nálunknál. Születése, mosolya égi öröm nékünk-bocs,de Ghymest hallgatok közben!
Hogy Szörszörényt, a Tarka Halált idézzem: "Hogy a nevét kimondtad, öröktől fogva van."
Bocsánat!
És most hallgassák meg kérem a Ghymes Mendika című albumát!
Azonkívül, hogy az a " péntek 13-a" a keresztrefeszítés napja.
A természetember ezt gonosz erők működésének éli meg, a gnosztikus pedig a beavatás csűcspontjának, a koponyák hegyén, a világtörténet egyik léegjelentősebb pillanatának az anyagi fejlődés befejeződésének, a lecsöppenő vércsepp átitatja a Földet, kettérepeda templom fügönye, lehull a fátyol a főszentély elől, ezentúl lehetőség van olyan dialektikus személy kifejlődésére, amely már nem evilági közösségekben jut (család, nép, törzs) a beavatás lehetőségéhez, hanem már önálló választásként éli meg az utat, a döntés igazságát, független, szabad emberként, akit a dogmák nem kötnek, és nem mester által kerül kapcsolatba Istennel( "ne szólíts engem mesternek", " Ti a barátaim vagytok"
Mennyi minden egyet számban!
Ahogy a 666, a konferencián elhangzott fordított helyzetű kígyó, melyben az akarat középpontja megegyezik a kundalinivel, tehát a sors irányítja,
nem más, mint a fordított kereszt metszéspontja, ellentétben a fölállított kereszttel, amelynek metszéspontja: a szív rózsája, ebben az esetben nem 666 ról, hanem 999-ről beszélünk.
Tehát javaslom a tárgyul vett manicheus könyv fejen állva való olvasását!
Hehehe
Itt, akik együtt vagyunk, többfelőljöttünk erre a helyre. Még arról a helyről is, ahol most te vagy, sőt úgy tudom olyan barátaim, akik mélyrehatóan foglalkoztak azzal a tudománnyal foglalkoztak, amivel most te.Még talán könyveiket is forgattad.
Magam egyszerű munkásember lévén nem igen olvasgatok már, vagy husz éve olvastam az Arvisurát, amely meglepően összetett mű, illetve van némi rálátásom a hagyományra Hamvas Béla révén, illetve néhány Papp Gábor előadást végigültem. De természetesen nagyon kevésa tudásom a témában.
Időnként rákattintok őshagyomány témában mozgolódó honlapokra, Dobogókő, ilyesmi, de mondom, nm igen vagyok otthon a témában, csak kicsiny részleteit ismerem, és mindig taszít valahogy a politikai helyezkedése, illetve a-szerintem- sötét erőkkel való kapcsolódás, mely a linkeből kiderül.
És mindenütt olvasom, amit te is idéztél:"Magyarnak lenni nem faji kérdés, népi hovatartozás, hanem gondolkodás,jellembéli tulajdonság." Ezt nem te találtad ki, hanem minden"magyaros" oldalon ott lengedez zászlóként.
Valóban, ahogy tanítjátok-ez az én meglátásom- anno, egy nép története beavatóközösségként kezdődik-lásd Magor és Hunor, Aranyos szegelet, csodaszarvas, de nincs a világban olyan dolog, amely állandó lenne, a nappal öli az éjt, az éj hoz neki halált, és hozzákötött származásunk ahhoz a kerékhez, amely pörget minket életből halálba, halálból életbe. A dúsan burjánzó őserdőből sivatag lesz, és a sivatagot óceán temeti el majd hullámaival. Csillagok születnek és robbannak fel.
Minden változik, semmi nem állandó.
Mégis, ugyanazok az erők, ugyanazok a törvények építik fela valóságot, a halottak helyére újak születnek, a leomlott templomok helyére újak épülnek.
Ugyanazok az erők új formákat alkotak, a régi börtön lesz, eltemetik őket, az emberek könyvekben , múzeumokban őrzik emlékezve. Lehet hittel viseltetni irántuk, hordozgatni őket, imádni, de vigyázva, mert az ördögnek nincsen fantáziája, hozott anyagból dolgozik, használva, aminek múlnia kell, mert ez a törvény, éppen a fordítottja lesz az eredmény, volt már ország és nemzetvesztés.
Nem lehet örök semmilyen forma, a hagyomány erdete nem a formákban rejlik, hanem az azokat megnyilvánító erőkben, amely megnyilvánult az ősnépben korszakunk hajnalán-amelyet korszakok előzött meg-és amely már nem nyilvánul meg, nem benne nyilvánul meg. Mint a korhadó fa, amely új életet táplál, élet lesz belőle, mint az anya, amely testéből táplálja gyermekét, míg el nem válik tőle, hogy egyedül lépjen a Fény útjára, mint a mag,amely meghal, hogy belőle új élet növekedjen, olyan őseink tudása.
Persze, mindenre lehetne mondani konkrét példát, én keveset tudnék, mondom, nagyon kevés az ismeretem.
A magyarság, mint a beavatottság azon állapota, amely közvetlen kapcsolatban van az istenekkel, legmagasabb értelemben a Tetejetlen fatetején élő Ég Atyval, Arany atyácskval és Ezüst anyácskával(?) valóban csak kisebb közöségben létezik, nem millós társadalomban, és csak olyanok jelesek e tudásra, akik jelöltek, olyan jellel bírnak, amely nem más, mint a kapu, amelyen keresztül az Isten szólhat hozzájuk, mint lyuk a zászlón. Ekkor az Isten szelleme szól bennük.
Nem maszk, álarc a jellem, ide-oda tartozás, viselkedés, morál, törvény.
Egy ilyen beavatott közösségnek lehet feladata is, az Aranyos szegelet keresése, mely lehet egy új haza, ahol a rábízot nép életlehetőséget, biztonságot talál, lehet a Földnek különleges helye, ahol olyan erők áramlanak, mint a személyes szívcsakrából, és a legmagasabb értelemben pedig lehet magának az Aranyos szegeletnek a keresése is, amely kiseb mint egy mustármag, de mégis egy ország.
Valóban fontos feladat az erők szabad áramlásának biztosítása. Azt mondják, ahol élünk, az a Föld szívcsakrájának a helye.Melynek őrzése, keringésének bizosítása, tisztasága lenne sorsunk, mint magyaroknak-a keringés irányát most hagyjuk.
(Érdekes lenne, hogy kik vajon a fejtető csakra őrei, a gégecsakra vagy a köldökcsakra őrei, hiszen ezek az erőgócok éppen olyan fontosak a Föld mágneses erőrendszerében, mint a miénk.)
De nem fontos e a személyes lélegzőtér, az egyes mikrokozmoszok szívcsakrájának rendje, illetve a szív rózsája, amelyen keresztül az isteni sugárzás megérint minket?
(Persze,hozzátenném, ha a magyarság őshagyománya szerint magyar az istentől érintett ember, az, olyan tudatállapotban van, amely alakalmas az Istennel való kapcsolatra, akkor ilyen igaz magyar ember Radnóti Miklós, Nagy Imre, és pilinszky János, de leginkább Eszterházy jános gróf-mennyire különböző alakok-, de nem azok, akik nagyon magyarnak kiabálják maguk mostanság, de ez csak fityisz volt, kijött(bár igaz))
Iskolánk hagyománya kezdettől az emberiséggel van, nem ez az első forma, amit a jelen lévő erő megnyilvánít.
Jelen
volt a magyar hitben, a manicheusoknál, és a keleti sámánhitekben is.
Bocsánat, ha egy kissé zavaros voltam, és ilyen kurtán furcsán zártam le.
Üdvözlettel és szeretettel:
Öregbögre
Üdvözlégy, Mária!
Az a pár száz esztendő, amíg a katár egyház létezett, érdemben nem sok formai változással járt.
Maximum az üldöztetések alatt, amikor a lakóhelyet változtattak, így némileg változtatva a szervezet formáján.
Az iskola története eddig: rövid. Egy emberi mértékkel befogható intervallum, és a fejlődésének-szerintem-nincsen vége.
Persze lehetünk türelmetlenek, saját elképzelésünk nem érvényesülvén, de azt szerintem tudomásul kellene vennünk-véleményem ez-hogy nem feltétlen az vezet a cél felé, ha a saját ideánk szerint alakítjuk az Iskolát, hanem az, ha saját magunk átadjuk ennek az erőtértnek, még ha azzal az áldozattal jár is, hogy szimpatikusnak vélt álmaink elfeledjük.
Az Út konkrétan létező fölfelé áramló erőtér, amelyben emelkedünk mi fel, körülöttünk a sziklákon elődeink ledobott ruhái, kincsei, álmai, hatalma, időnként beléjük kapaszkodunk, vagy kilépünk egy aranyló sziklaperemre, ott elidőzünk, majd pedig visszaugrunk a semmibe, az Útba.
Az Iskola jelen formájában teljesen új. Jó, hogy fölpörgött világunkban ez esetleg már nem számít annak, hiszen számtalan eszeme, ilyen olyan keveredik abban a valóságban, amelyben élünk, születik, él, aztán elmúlik, és némelyik csak pillanatig tart ki ebben a kavalkádban.
Főleg Magyarországon új, ahol a napok eseményi szerint most kapcsolódtunk egy még magasabb lehetőséghez, és azt sajnálom, hogy ebben nem veszel részt.
Szerintem igazad van abban, hogy nem független tőlünk, ami megvalósul. Mint ahogy az az Út sem, amelyben személyesen vagyunk jelen, az érintéstől a megvalósulásig.
Ugyanilyen, ahogy én látom, az Iskola története is, annak a csoportnak z élete, amely ezt az Iskolát alkotja.
És ez az Út egyetlen mondatban összefoglalható:"Nékem alább kell szállanom, hogy a másik megszülessen".
Ahogyan fönntartjuk testünk, bár már nem új a tömlő, ugyanúgy tartjuk fenn az iskola szervezetét is, ahogy az anyagban megjelenik, tudva a sorsát:Egyszer elhagyja majd, dogmává meredve tanításai. De ez nem történt még meg, én legalábbis úgy érzem, és majd a Szellem eldönti, hogy mikor lesz már neki ócska vödör az, ami most ragyogó kehely, és nem én.
Lehet, hogy emlékeink alapján, amelyeket egyrészt saját, másrészt pedig az emberiség sorsából merítünk, nem olyan ez a Műhely, aminek lennie kéne, itt is hibádzik, ott is hibádzik, itt nem eléggé úgy alakul, ahogy én szeretném, ott meg mintha egy kicsit feslene a varrás, és úgy összességében:abszolúte semmi fennséges, előkelő nincsen benne.
Majd én megcsinálom!
Ugyanakkor gazdagsága nem felmérhető, tudva, hogy mint a gyémánt fazettáin megtörve látjuk a Fényt, olyan az iskola is, számtalan nézettel.
Érdemes elolvasni például a Pentagramm legutóbbi számát-és itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak ezért az a szerkesztőknek és a magyar fordítóknak is, mert nagyszerű munkát végeznek, én mindig találok olyasvalamit, amelyre rácsodáűlkozhatok, hogy nahát, én teljesen másképp gondoltam! Hajrá Pisti!-, méghozzá azért , mert a teljes szám a gyermekekről, az Ifjúsáági Műről szól, és néhány írása megfontolandó, esetleg örömmel töltheti el azoknak a szívét, akik pedagógiával foglalkoznak.
Tolle lege!
Mözsöbötö
A magyar népszokások között létezik még egy sajátos jelenség: a gyermekekkel hét éves korukban kibontatták azt a csomót, amelyet születésükkor kötöttek a köldökzsinórukra. Ez amellett, hogy jósló szertartás is, mivel az ügyességükből következtettek későbbi életükre, szimbolikusan a második születéssel analóg szertartás: mágikus gyakorlat, beavatás, amelynek célja a „kötelékek elvágása", a születéskor, mint a testben való megkötéskor keletkező „csomó", sorskötöttség kioldása, a magyar nyelv mélységes értelmével: „megoldás", felszabadulás a megkötöttségek, egzisztenciális korlátok alól.
Barátim, miért kínoztok. Hát én mondtam é előbb ezt
"Boldogok a Szellemben szegények, mert övék a mennyek országa?" He?
Vagy neki is azt mondanátok: "Mit jár a szád, te kótyonfitty hegyibeszélő? Teli a korsó, mi?"
Én csak idéztem!
Csan -koan
"Mikor Jézus a pusztában sétálgatott, hátra tett kézzel,és a vacsorán gondolkodott, a naplemente árnyékában megpillanta egy hatalmas karavánt.
Figyelmesen szemlélte a közeledőket, és fölfigyelt egy lelkendezve felé szaladó, integető alakra, aki a legékesebben öltözködött, drága kelméből varrt burnuszán mindenféle ékszer villogott, nyakában, fülében, csuklóján, bokáján, így igencsak botladozva, lihegve, izzadva haladt a pusztaság homokjában, amelyen Jézus oly könyen lépkedett.
-Hahó! Jónapot!-kiabált a jövevény,-Én vagyok az!-
-és az Úr megismerte a gazdag embert, akit nemrégenelküldött- Képzelje! Megcsináltam!-és hátraintett az őt követőknek-Hozzátok!-és a csoportból előlépett hat markos szolga,valamit cipeltek a vállukon, ami erősen csillogott a tűző Nap fényében. Jézus nagyon csodálkozott, eltátotta a száját, összevonta a szemöldökét, és aztán...először elmosolyodott, majd pedig...elnevette magát.
A szolgák rogyadozva vállukon egy hatalmas ezüsttűt hoztak, amely úgy volt elkészítve, hogy fokán lyukán akár egy teve is átférhetetett!
Az ifjú gazdag ember büszkén mutatta:"Íme, előhozatom egy tevémet és az előbb átmegy, utána pedig én! Veled tarthatok é?"
Jézus elkomolyodott,végigmérte az ifjút-Nem kell sokáig várnod, és velem jöhetsz! De most hagyj békét nekem, éhes vagyok"
Azzal arrébballagott.
Hol terem a magyar vitéz?
Tehát létrejött ez a topic, miután Harvey Tamás feltüzelte szunnyadó lelkünk, de bennem kérdések vetődtek fel, mi is a hagyomány, a „trádició” és mi a „gnosztikus hagyomány”
Talán az első olyan könyv volt, amel yelindított egy bizonyos úton, Kerényi Károly „Hermész a lélekvezető” című könyve. Pontosan nem tudnám már idézni, de ami a lényeg az a jelentés rétegződés, az a teljes egész, amely egy Isten alakot megmutat, fölhív, megidéz. Nem véletlenül írtam nagybetűvel az Istent, mert végül is Hermész-maga Isten. Ráutalhatunk az egyistenhit előtti „vallásokra”, ahol a fajonként és népenként oly különböző, és mégis oly azonos pantheon az egyes szerepektől hogyan jut el addig, hogy ezek az egyes istenalakok azok az ősképek, amelyekből lettünk, de azon túl mutató jelentéseik is vannak, és végül mindenik misztéuimában való egyesülés nem más, mint a Legnagyobb Egyetlennel való egyesülés
Hermész közismerten Zeusz fia, Apollo testvére(!), a tolvajok és útonállók „istene”, de az úton levőké is, és az istenek hirnöke, angyal, angelos, demon is, aki átvezeti a halottakat a túlvilágra.És bár voltak utalások, mint a Apollo testvére, vagy az úton levőké, vagy mint hirnök, itt kerül beljebb egy másfajta jelentéskörbe, ugyanis valójában tényleg a túlvilági vezető, de a misztészeké, a beavatandóké, miként Vergilius is anno.
Kerényi úgy emlékszem azt írja, hogy báár fiatalabbnak tűnik a többinél, sokkal ősibb, egyike a legősibb isteneknek, és misztériuma is a legnagyobbak közé való.
Soszor jelölték, miként mi faluink határában álló kőkereszt, vagy pléhkrisztus kőalakzatokkal: Fallosszal!
Teremtő-mágikus képességekkel ruházták fel. (gör.), Herma: négyszögletü kőoszlopok,
De sokszor csak egy kőtojásként ábrázolták, mint aki egy a nyugvó mindenséggel, vagy éppen a születés-újjászületés állapotában van, de végsősoron ő m aga a Fiú, a Szent Szellem és az Atya is.
Nem véletlen tehátHermész Triszmegisztosz neve, mert mint a legmagasabb beavatott-„brahman”,-egyesült az eredettel, a mindenséggel, annak tudatában van.
Most ezt azért írtam le-elnézést a lényegtelen tárgyi tévedésekért esetleg-hogy egyetlen körben milyen gazdag jelentéstartalommal bírhat egyetlen jel
Jelentése van az anyagi síkon, magában a születéstől a halálig tartó időszakban, a testhez, és annak „lelkéhez” a vérhez köthető értelmezés,ez hogyan finomodik magasabb árnyalatokkal, lép az anyagi ember életébe ünnepek formájában, és tovább a misztériumokon át a valódi eredetig.
Éppen így gondolom ezt bármely hagyományban, a magyarban is.
AZ Aranyos Szegelet is milyen sok rétegű, hiszen bírja az eredet embeiségének honát, a Samballát, mint annak e világi helyét, a szent Várost, Paradicsomot, Boldogok Szigetét, Sarki közértet, de jelenti az új lehetőséget egy megszorult közösségnek, a jobbat, az újat, és jelenti az elveszett lehetőséget, az elrontott emlékeket, hazug ideát.De jelenti a személyest, a bennünk rejlő istenit is, a Mennyek Országát, amely kisebb, mint egy mutármag.
Mikor „gnosztikus”, -és egyáltalán mit jelent ez?-a hagyománynak emléke? Attól mertősforma nem az, hiszen így Patrik , Spongyabob barátja is az lenne-bár…,-vagy a dunaújvárosi VOR tornyán vásó veres csillag.
Én alapvetően azért nem értek egyet azzal, aki mindenképp a formából igyekszik levezetni az igazságot, mert annak van egy megnyílvánító ereje, „igazsága”, konkrétan energia, erő jelenik meg általa, miként minden annak a megjelenése.
Egy tengeri csillag, a Tejút vagy a a növények növekedésének spirálja, a gyümölcsök alján száradó csészelevelek mindenhol ugyanúgy jelennek meg, és ugyanúgy jelennek meg egy nép ábrázoló művészetében is mégis kaphatnak többletjelentést
Közismert, hogy a mi-mármint magyarfélék-művészetében a szív vagy a tulipán is erotikus szimbólum, de jelenti mindkettő a teremtéstis.
Sauveagot,Kerényi,
Bencsik,
A közösség legkisebb egysége nem a csalá, hanem a személy, amely komplex, egész, önálló, mikrokozmosz, és ennek csak egy része az "egyén"
Itt nőttem ki, mint fatörzsből gyönge ága, és remélem itt lőnek majd főbe, ahogy végezhetem én is
Az ego a luciferi tűz, a megfordított kereszt középpontja, és bármennyire nem szeretnénk, amíg az utat be nem jártuk, mindannyian ebből a tűzből élünk, az e kundalini.
Jared Diamond
A kaotikus helyzettel sem a politikusok, sem pedig a véleményformáló értelmiség nem képes szembenézni, mert a lehetséges megoldások egy része kivitelezhetetlen, más részüknek még a felvetését is ideológiai tabuk zárják ki. Politikai és szociális rendszereink hiányosságai szembeötlőek. A demokráciákból hiányoljuk a hatékonyságot, és viszonylagos biztonságot, melyekkel a diktatúrák közül jó néhány – legalábbis a felszínen – rendelkezett. . Úgy látszik, a pozitív utópiák napjainkra teljesen kipusztultak, mint a legutóbbi jégkorszak végén a mamutok. A tudat, hogy a jövőtől jobbat nem, csak rosszabbat várhatunk – lehangoló.
Jared Diamond, a kaliforniai állami egyetem (UCLA) számos rangos díjjal kitüntetett földrajzprofesszora, a WWF (World Wild Found) tekintélyes tanácsadója, környezetvédelmi bestsellerek szerzője. Háborúk, járványok technikák című kötetét követően, 2007 végén jelent meg magyar kiadásban 2005-ben írt műve, Összeomlás – tanulságok a társadalmak továbbéléséhez címmel. a Typotex kiadó gondozásában.
A szerző behatóan elemzi, mekkora veszélyt jelent az emberi civilizáció a természeti környezetre (az USA Montana állama a minta), illetve hogyan áll bosszút a természet, visz pusztulásba egész civilizációkat: elnéptelenedett a Húsvét szigetek, kihaltak és pusztulásnak indultak a maják városai, a késő középkori viking telepek Grönlandon, eltűntek óceániai szigetek polinéz civilizációi. Ezután a napjaink katasztrófáit elemzi alapvetően újszerű módon (a ruandai népirtás, a reménytelenül vegetáló Haiti), hogy azután Kína és Ausztrália példáján a leselkedő, csak nagy társadalmi összefogással elhárítható veszélyekre figyelmeztessen.
Összeomlás - az eredeti kiadás
Diamond feltűnően kerüli könyvében azt a térséget, melynek az Egyesült Államok politikailag és katonailag a legnagyobb figyelmet szenteli, az arab világot, pontosabban az iszlám országokat. Ezekben az országokban nagy a népszaporulat, óriási tömegek élnek kritikus helyzetben, a gazdagság szinte kizárólagos forrása az olaj-és földgázkincs. Diamond szerint a világ politikailag és környezet-károsodás szempontjából legproblematikusabb területei: Szomália, Irak, Pakisztán, Afganisztán, Banglades, Indonézia, továbbá Haiti, Magadaszkár, Nepál, Mongólia, Ruanda és Burundi, Fülöp-szigetek, és a Salamon-szigetek.
A Malthus Afrikában című fejezetben a szerző „rehabilitálja” Thomas Malthus angol közgazdászt és demográfust, aki 1798-ban megjelent, hamar híressé vált könyvében azt fejtegette, hogy az emberiség népességszáma előbb-utóbb lekörözi a rendelkezésre álló élelem mennyiségét, mivel az előbbi exponenciális ütemben nő, az utóbbi pedig lineárisan. Malthus elmélete azt jósolja, hogy az élelem iránti igény mindaddig meghaladja a rendelkezésre álló mennyiséget, amíg a népszaporulat valamilyen okból le nem áll. Ez az ok lehet háború, járvány, tömeges éhínség vagy az emberek szándékos megelőző intézkedései, például fogamzásgátlás, művi abortusz, későbbi házasságkötés. Az ökológiai és demográfiai következtetéseket kombináló „matlhusianizmust” egyaránt élesen bírálták a marxisták, akik az imperialista háborúk igazolását vélték belőle kiolvasni, de támadta, és ma is élesen elveti az egyház is, az általuk elitélt születésszabályozás, és a művi abortusz támogatását olvassák ki belőle.
Ha azonban az ökológiai és demográfiai tényezőktől eltekintünk, egyszerűen nem lehet megérteni az 1994-ben Ruandában bekövetkezett iszonyatos népirtást, hívja fel a figyelmet Diamond, aki összegzi az eseményeket, a térség történelmét, gazdasági és politikai és viszonyait feldolgozó tanulmányokat. Nyugati politikusok és emberjogi megfigyelők ma is úgy értelmezik a ruandai népirtást, hogy a korábban a hutuk és a tuszik közötti etnikai gyűlöletet politikusok egy cinikus csoportja szította fel. Ez a megállapítás azonban csak részben igaz: voltak ugyanis más, mélyebb okok is, mint a törzsi ellentét. A kiváló természeti adottságú, termékeny, de túlnépesedett Ruandában egyes területeken 1993-ban 785 fő élt egy négyzetkilométeren, ami magasabb még a hollandiai vagy a bangladesi átlagnál is. Diamond két belga közgazdász vizsgálatait idézi, akik egy kizárólag hutuk által lakott ruandai települést, Kanamát tanulmányoztak. Bár Ruandában országos szinten a lakosság 11 százalékát, azaz mintegy 800 ezer embert mészároltak le 1994-ben, Kanamában, az ország észak-keleti településén is áldozatul esett a lakosság öt százaléka. Vagyis nemcsak etnikai okok motiválták a tömeggyilkosságot, hanem a földhiány és az éhezés, meg az ennek következtében elmérgesedett családi konfliktusok. A politikusok által kirobbantott válság jó alkalom volt a leszámolásokra, a felgyülemlett számlák rendezésére.
A szező a környezetrombolás folyamatait nyolc fő kategóriába sorolja, amelynek relatív súlya esetről esetre más: az erdők és egyéb élőhelyek elpusztítása, talajrombolás (ami erózióval, szikesedéssel és a tápanyagok kimerülésével jár), pazarló vízgazdálkodás, túlvadászat, túlhalászat, idegen fajok betelepítése illetve behurcolása, túlzott népszaporulat, illetve az a növekvő terhelés, amit az emberek egyenként is a környezetre gyakorolnak. E tényezőkhöz még hozzátesz négyet: az ember által kiváltott klímaváltozás, mérgező vegyszerek felhalmozása, pazarló energiafelhasználás, a növényzet fotoszintetizáló képességének gyengülése. „E tizenkét veszélyforrás némelyike bolygóméretekben kritikussá válhat már néhány évtizeden belül; addigra vagy kiküszöböljük őket, vagy aláássák nemcsak a harmadik világ, de a legfejlettebb társadalmak létét is”-figyelmeztet a szerző.
Ezek a veszélyek Magyarországot is közelről érintik. Katasztrófával fenyeget például, hogy a munka nélkül maradt, kilátástalan helyzetben lévő emberek - téli tüzelőjüket megszerzendő, - folyamatosan írtják az erdőket. Ugyanakkor, mivel az élesedő verseny miatt egyre nehezebb a mezőgazdasági termékek gazdaságos termelése, előreláthatóan óriási területeken fognak termeszteni bioüzemanyagot - mindez alapvetően, és sok szakember szerint károsan fogja átrendezni a magyar mezőgazdaság struktúráját. Diamond könyve rádöbbent arra, hogy – határozottabb cselekvés nélkül -- riasztó jövő vár ránk is. Környezeti és társadalmi problémáink megoldása sokkal sürgetőbb, semmint gondoljuk.
Milyen szimpatikusak.Milyen valóságosak! Milyen igazuk van! És milyen igazuk le
