Nézz le a Lánchídról a vén Dunára, nézd meg a vén folyót, megvan- e még, hisz ma az ember azt is csudálja, hogy el nem vették már rég mindenét, nézz csak utána apádnak, anyádnak, asszonyod vizsgáld, hogy asszony- e még, másodpercenként kell ellenőrizd, hogy a tiéd- e még, ami tiéd. Gondosan leltározz éjt nappá téve, zsebedbe nyúlj, hogy a pénz ott van- e, elvették múltadat és a jövődet, míg félrenéztél vagy három hete, és emlékezz volt még egy óvatlan perced, engedted magadnak, hogy félrenézz, s már arra ébredtél, hogy nem vagy férfi, ember, hogy lehettél ilyen merész? Volt még egy Istened, egész jó Isten, s könnyelmű percedben feledted őt, s felnéztél, láttad, ő is másé, vicceket mesél a gondviselőd. Nézz le a Lánchídról a vén Dunára, nézd csak a vén folyót, hogy viszi szét apádat, hazádat hogyan dobálja, s maga sem tudja, hogy megvan- e még. Vagy tudod mit, ne is nézz le a Dunára, szemedet féltsed, hátha kisül, így maradj inkább már, így félrenézve, anyátlan, Dunátlan, nemtelenül, csakis a, csakis a szemedet őrizd, ne is nézz már oda, hátha kisül, vigyék csak kapkodják, nézz te csak félre, s várj másik istenre, aki becsül." Ki ront meg, bajra bajra, hányféle történelmet hazudik gyermeked, gyilkossá lesz megint, aki volt:áldozat. Nem te vagy az Aranyos Szegellet, tudod, de gyerekeimnek is szeretem föld fekete földed!Azért azt hozzátenném: Ha én Cseh Tamás lennék, nem állnék be sehová, mert akkor már nem lennék az. Nem állnék be vezérek se vezetők mögé arcnak, hanem maradnék iszákos szabad garabonciás. Gyilkosok is vannak ott.
"Hogy nem sül ki a szemetek...!
Népszabadság • Artner Annamária • 2008. január 23.
- Vádlott, álljon fel!... Illetve ha még nincs egyéves, legalább forduljon hasra!
Kép: Marabu
Urak és Hölgyek, a gazdasági és politikai hatalom felkent birtokosai, egy konkrét ügy kapcsán, de azon messze túlmutató ügyben szólok hozzátok!
Egy (történetesen romániai roma) gyerek megkéselt egy nála alig idősebb fiút. Az utca rémének számító gyermeket ezért illetékes urak visszatoloncolták oda, ahonnan jött. ("Nem a mi ügyünk, nem mi tehetünk róla"? - de kérdezhetném azt is, eddig miért nem intézkedtek a gyermek ügyében.) Minthogy az eset nem kuriózum, országunk felelős vezetői azon töprengenek, hogy le kellene szállítani a büntethetőség korhatárát, ami jelenleg 14 év. (1961-ben emelték 12-ről 14-re, és ez évtizedekig bevált: nem voltak gyermekbandák az utcákon, igaz, 1980-ban az összes bűncselekmény száma is harmadannyi volt, s még 1989-ben is kevesebb mint a fele...)
Bravó, Urak és Hölgyek! Egy társadalom, melyet sikerült olyannyira lezülleszteni, hogy már gyermekek követnek el felnőttekhez "illő" (bár a Tiéteket meg sem közelítő!) bűnöket, nyilván nem képes rá, hogy más választ adjon erre a szörnyűségre, mint a (további) büntetést. Szégyen!
A gyermek csak tükre és elszenvedője a felnőtt társadalomnak. Elgondolkodtatok-e azon, Urak és Hölgyek (akik talán anyák is vagytok), hogy mi juttatott/juttathatott ide gyermekeket? Mi mindenen mennek keresztül, amitől kis szörnnyé válnak? Milyen mintákat látnak, mit kapnak, és mit nem kapnak meg? Volt-e valaki, akinek a vállán csak egyetlenegyszer is kisírhatták magukat? Miféle anyagból vagytok gyúrva, hogy fel sem merült bennetek: az ilyen sorsokért jórészt ti vagytok a felelősek, s hogy az ilyen gyerekeknek (meg a kést még nem rántó, "csak" megkeseredett, egymást keresztbe-kasul gyűlölő tömegeknek) talán segíteni kéne?! Hogy szeretni kellene őket?! Hogy értük, és nem ellenük kéne tenni valamit?! Hogy a munkaerő árának hol abszolút, hol relatív leszorítását követelő profitérdek (a szent "versenyképesség") szolgálata helyett a fizikai és szellemi munkaerő megőrzése, erősítése, boldogítása lenne a helyes út?! Hogy - Franz von Liszt jó egy évszázados mondását idézve - "a jó szociálpolitika a legjobb kriminálpolitika"?!
Az ENSZ településekkel foglalkozó programja, az UN-HABITAT leszögezi, hogy elsősorban a társadalmi vérkeringésből, a szociális juttatásokból kizárt, periferikus társadalmi csoportok (szegények, munkanélküliek, támasz nélküli bevándorlók) fiatal férfijai hajlamosak az erőszakos bűncselekmények elkövetésére. Európában a felnőtt lakosság körében a 90-es évek vége óta a bűncselekmények száma összességében csökkenő tendenciát mutat, ám ezen belül nő az erőszakos és droggal kapcsolatos bűnügyek száma, és - mint az Európai Alapjogi Ügynökség 2007-ben elkészült jelentése megállapítja - az utóbbi időben az unió több országában emelkedett a rasszista bűncselekmények száma is.
Európában a 80-as és 90-es években a társadalmi integráció hiánya, a munkanélküliség, a szegénység miatt a fiatalkorú bűnözés felfelé ívelt. Azóta némileg mérséklődött, és most összességében stagnál, bár az országok között nagy a szórás. Ausztriában például 2007-ben 50 százalékkal több rongálást, rablást, testi sértést, emberölést követtek el 14-18 évesek, mint 2001-ben.
A gyermekbűnözés egyre erőszakosabbá válik: követi a felnőtt mintát. A bűnelkövetők mind fiatalabbak. Az Egyesült Királyságban például, ahol pedig viszonylag szigorú a büntetés, már két-három évvel ezelőtt a 10-12 évesek ijesztő "aktivizálódásáról" beszéltek. A bűnözők "fiatalodásának" oka részben az, hogy a felnőttek a nem büntethető korosztályokkal végeztetik el a piszkos munkát.
Az Európai Bizottság 2006-ban készített átfogó tanulmánya szerint 23 európai ország közül csak négy olyan van, ahol a büntethetőség korhatára alacsonyabb 14 évnél, és további négy országban használnak 14 év alatti korhatárt rendkívüli esetekben, speciális "büntetéssel". 15 olyan ország van tehát, amelyikben akkora, vagy magasabb a korhatár, mint nálunk.
De különben mindegy is! Ha az EU-ban mindenütt kalodába zárnák a szüleikkel szemben tiszteletlen nyolcéveseket, karlevágás járna a lopásért, és visszaállítanák a megkövezést, akkor nekünk is ezt kellene tennünk?
Az ENSZ Emberjogi Bizottságának a gyermekbűnözésre vonatkozó irányvonalai szerint a bűnelkövető gyermekek zárt intézményben történő elhelyezését vissza kell szorítani, ez a megoldás csak a legvégső esetben jöhet számba, és a lehető legrövidebb ideig kell tartson. A jogrendet úgy kell alakítani, hogy kínáljon alternatív lehetőségeket a gyermekek büntetőjogi felelősségre vonásával szemben.
Az Európai Bizottság fent említett felmérése szerint a büntetőjog által kiszabott büntetés nem javít a bűnelkövetőn. Azokban a "fejlett" európai országokban, például az Egyesült Királyságban, ahol a gyerekbűnözőket bíróság elé viszik, csak azt érték el, hogy nő a bebörtönzöttek és intézetbe zártak száma, a gyermekbűnözés nem szorul vissza.
Lehet máshogy is! Ausztráliában országos programokat indítottak el a leghátrányosabb helyzetű fiatalok csoportjai számára. Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban komoly pénzeket fektettek a szociális és egészségügyi ellátórendszerekbe a marginalizálódás és a bűnözés megelőzését célozva. Anglia és Wales kiépítette a "társadalmi kirekesztettség egységeinek" hálózatát, kifejezetten a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok szolgálatára. Belgium és Franciaország kormánya a 90-es évek végén a helyi társadalmi szereplők összefogását támogató biztosítási szerződéseket kötött. Az ilyen és ehhez hasonló programok a társadalmi változásoknak legalább az ígéretét hordozzák. Persze a jóléti rendszerek neoliberális leépítésével ezek hatása is gyengül. De ahol még ez sincs, ott a társadalom szélére sodródott (vagy eleve oda született) fiatalok számára továbbra is csak a bűnözésnek jó táptalajt nyújtó kilátástalanság marad.
Magyarországon az ezredfordulóig gyorsan nőtt, utána csökkent, az utóbbi években pedig közel állandó (3500-4000) a 14 éven aluli bűnelkövetők száma (arányuk a bűnözők között kb. 2,7 százalék, a korcsoportban 2,2-2,6 ezrelék), miközben rohamosan nő a gyermekek kárára elkövetett bűncselekmények (különösen a pornográf jellegűek) száma. Míg 2002-ben kevesebb mint 5 ezer házasság, család, ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekményt regisztráltak, 2006-ban már 21 ezret!
A 2006-2007-es Eurostat-statisztikák szerint Magyarországon a felső 20 százalék jövedelme öt és félszeresen (az unió átlagát jóval meghaladóan) múlja felül az alsó 20 százalékét, a szegénységi küszöb (a mediánjövedelem 60 százaléka) alatt élők aránya rohamosan emelkedik, jelenleg 30 százalék, amivel hazánk az élen áll az unióban. A háztartások kiadásai között az alkohol, a cigaretta és a narkotikumok arányát tekintve csak (a "lájt" drogok fogyasztását legalizáló) Luxemburg előz meg minket. (A magyar arány 8,9 százalék, míg az unió átlaga 3,5 százalék. A kulturálódást és pihenést szolgáló kiadások részesedése viszont a családi büdzsében a harmadik legalacsonyabb az EU-ban. A halálokok között az idegrendszeri megbetegedések részesedése egyre nő, az öngyilkosság aránya az unióban Litvánia után nálunk a legnagyobb, az alkoholizmus súlya pedig csak két országban nagyobb. A szociális védelemre fordított összegek a GDP-hez viszonyítva meszsze elmaradnak az EU-átlagtól, egy főre, vásárlóerő-paritáson számítva pedig az alsó harmadban vagyunk. Becslések szerint legalább 25-30 ezer hajléktalan honfitársunk van, akiknek fele a fővárosban tengődik. A 0-17 éves gyermekek 14 százaléka olyan háztartásban él, ahol senkinek sincs munkája, és ezt az arányt csak egyetlen ország múlja felül az unióban.
Magyarország az UNICEF jelentése szerint a gyermekjólét színvonalát tekintve 21 fejlett ország közül a 19. (csak az USA és Anglia került hátrébb). Ferge Zsuzsa mondta ugyanezzel a jelentéssel kapcsolatban alig egy éve: "nagyon rossz a helyezésünk az iskolai teljesítmények és a gyerekek otthoni tanulási körülményei esetében... sok a csellengő gyerek.... az eddiginél több erővel kellene megakadályozni, hogy a gyerekeken is csattanjon az ostor... számottevő közösségi (állami, önkormányzati) erőforrások és felelősségvállalás nélkül nem mehet jól a gyerekek ügye. Ám... csak a pénz nem elég: gyerekbarát társadalom is kell." (A pénz nem elég - A magyar gyerekek helyzete. Népszabadság, február 16.)
Minden ezerszer elmondott tény és figyelmeztetés ellenére ti, Urak és Hölgyek a megelőzés, a társadalmi viszonyok javítása helyett a büntetés szigorításával a legkiszolgáltatottabb gyermekeken akarjátok elverni a port?"
Dehát itten van e dolgunk?
Ó, Isten!
/A világegyetem matematikai képe/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése