A Kettőezernyolcas esztendő első napjának estéli, nyolcadik órájában számot veték az elmúltakkal.
Családom, asszonyom, gyermekeim megtartám, gondban, szükségben, betegségben vagyunk, de a szeretet emlékeivel is szívünkben, és reménységgel jövőnk iránt.
Új, talán jobb helyen lakunk, Rákóczi egy falvában, hol a két magyar templom közt metszve utunk, más, jobb tanítások, de nehezebb hit szerént.
Feleségem immár elsőbb nyugdíját éli, akiknek valami testi gondja vagyon, a szerént. Eképp bővebb ideje vagyon igaz hivatásában lenni, angyalkáinkkal, Zsófiával és Domonkossal nevelődni, őket a jóra tanétani, mesékben igaz hitre oktatni, szeretetben ellátni, óvni őket.
Kislányom pedig megkezdte oskoláját a helyi, híres máterben, ahol is első osztályban tündérkedik, valóban, mert naponként hzá haza a szebb és szebb jegyeket, dícséreteket.
Igen jó esze vagyon, értelme, szorgalma kimagasló, mindenképpen elsőbb magatartású! Pedig tűzrőlpattant, mégis oly szomjas az tudásra, hogy tűrtőzteti magát!
Kisfiam, nevem , családom nevének utosó hordozója a kisdedóvóban játszék még pajtásaival, de óvó nénénktől tudánk, bármely kérdésre kimagaslón, legelsőbb felel, koránál érdemesebb, elsőbbre való. Találmányait, és nővérkéjével együtt csudás micsodáikat, ügyeskedéseiket bőven mutogatják nekünk, rajzban, beszédben, versben, énekben, úgyhogy dagadozék a mi szívünk.
Én magam régi helyemen vagyok mégis, bár nem sok bizodalmam vagyon már. Mégis maradnom köll, bár néhány testi bántalom már nehezebbé teszi az levelek, és mindennemű pénzek széthordását..
Eltelt hát az esztendő, búban és jóban mégis.
Országunkban is eltele az, hál’istennek, mert oly zavaros fejű urak és ilyen olyan jöttmentek írányítják, és akarják irányítani az országunkat, hogy az sodródhat az veszedelembe, és nincsen aki értelmes, józan belátással, tudós politikával, igaz hazaszerettel gondozhatná.
Van ugyan mindenféle népek, akik ilyet, olyat mondanak, ilyan olyan csudákkal, orvosságokkal. ütve saját mellyük büszkén-ám
Hazánk sodróda ama messzi birodalom, a nagy Oroszország példájába, csak hát kisebb vagyonnal, oszt jóakarat vagy értelem híján.
Sokan hívatkozának vitézségre, a bitorló elkergetésére, de bíz’mondám, nem sok jót mondhatok azokrul, akik vérre hívának!
Mert igazságrul beszélének, és valóban-igazakat is mondanak- de eme igazságok végin mindég ott vala az ördögtül való gyűlölet, az elmúltak elforgatása, megmásítasa, a jelennek olybá tétele, hogy annak rosszasága csak mástól való, más pártján llévőktől, más népektől! Mintha az Atyaúristen nem úgy teremtett minket, hogy szabadon válasszunk!
Hát csak az elmúltakat véve! Hát nem koronáztuk meg az szabadságunk eltipróját , az osztrák császárt, lettünk indítói ez okán az első nagy háborúnak és veszíténk el gyönyörű Erdélyünket, Felvidékünk, a dél megyéit, Kárpátalját és nemzetünk felét.!
Mondhatának bármit, nincsen olyan, hogy Magyar Igazság! Van Igazság: az Istentül való!
De ez
Hiába kotorják most föl az elveszett ősi tanokat, beszélnek Mag úrról, és Hon úrról, mintha az elmúlt száz és száz esztendőkben valami démoni marok megfogta vón’ Földgolóbisunk keringését Napun körül, és nem változtathatna
Ó, ugyan! Itt vala az enyergia, mely élteti Földünk? Mezején, keringésében van országunk, mi lennénk az örzője?
Így vala! De mégis, én aszt mondám, más alakban! Mert csak az ördögnek nincs fantáziája.! Csak kész formákban tud megjelenni., nem talál ki újat, erre képtelen. Ezért lehet példáúl:angyal.
Inkább van véleményem az Jászi Oszkártól "Nem lehetett semmi kétség aziránt, hogy a román fegyverek védelme alatt nem a demokrácia, nem a keresztényszocializmus, sõt még nem is a Tiszák vagy az Andrássyak konzervativizmusa vonult Budapestre, hanem az országnak legsötétebb, legmûveletlenebb, legfalánkabb akarata. Nem igaz az, hogy ma Magyarországon akár a dzsentri, akár a parasztság uaralkodnék. Ami uralkodik, az a külvárosi társaskörök és a vidéki kaszinóknak borban búsuló és cigányozó demagógiája egy csomó bandafõnök, lelketlen lelkiatya, kalandor és iparlovag vezetése alatt. ...” Ettől félek én is, és féltem családom, mert ahogy az a híres Zabulon atya monda, ki a pálos rendből, a fény tátosai közül való: „Az ellenzék alternatívája a kormánynak, de nem alternatívája a természetnek, a csillagoknak….Az ellenzék sikeresen demonstrált egy erőt, hatalmat és ehhez szívesen csatlakozot a bizonytalan nép.
Nem törvény szüli a szabadságot. A szabadság szüli a rendet.” Könnyű azta mondani, de félni való is: „Jelmondatunk szerény, de irányt mutató: Egy nemzet boldogsága inkább függ az emberek jellemétől, mint a kormányzás formájától.” Mert igaz ez, hogyne lenne igaz. De vajh’ mi mondjuk e meg az emberek jellemét, és hogy itt ilyenek vannak, amott meg olyanok?
De nem akarok többet ez iránt lenni! Bizony akarok inkább az Isten iránt, sőt a szerént, abból valónak lenni.
Látom gyarlóságunkat, meg aki téved, az se bűnös, hiszen nem ismerénk kielégítően Jézus Urunknak
Ezért inkább dolgozzunk templomunk építésén, hogy benne az Istennek ereje otthonra lelni tudjon.
És majd családunk óvja ezen erő, gyermekünk és feleségünk!
Nemzetünk meg, amiből testem és lekem lett legyen új vérrel szabad, értelmében biztos!
És igaz népem pedig a Mi Urunktól áldott!
Kelt ama
Rákóci falván, annak útján, az isteni emanáció és a népmesék jegyében, az Úrnak mi számításunk szerint Kettőezernyolcadik évének legelsőbb napján az estéli idő nyolcadik órájában
Tönk Bódog Ábrahám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése