Na, és akkor hogy is állunk?

Így van. Végül is ennek a kapitalista mentalitásnak az elfogadása egy olyan materialista álláspont, amely abból épül fel, hogy egyszer élünk, de azt éljük meg a legjobban, szerezzük meg a legtöbbet, és a legszebbet, és a legjobbat.
Semmi kapcsolata nincsen a spiritualitással, hiába színezgetik vele, a pénz így is úgy is büdös, vagyis van szaga.
Abban a pillanatban, amikor megjelenik a kereskedő kaszt, lásd még burzsuj, mint "uralkodó osztály", elszakad az a gyönge szál, ami az emberiséget egy kicsit is a szakralitáshoz köti még.
Viszont megmarad egy olyan emléke, amely morál formájában jelenik meg, ez a kapitalizmus egzisztenciájának legmagasabb formája, a legalacsonyabb szemét takony imperialista, aki csak azért segít, hogy ott az olaj habját lefölözze.
A kapitalizmust nem lehet elfogadni. Olyan, mintha a rákot elfogadnám, vagy elfogadnám a tuberkolózist, vagy elfogadnám a kolerát.... Tovább
A gond az, hogy ezek természetes jelenségek, az ember állapotából adódnak, vagyis a kapitalizmus, mint olyan az ember jelenlegi állapota, dicsekvésre nincsen ok.
A normális ember nem fogadja el.
Mivel nagyon sokan vannak, akik esetleg nem a kapitalista morál szerint léteznek, avagy léteznének, fölötte, vagy
alatta, a kapitalista normák szerint kihasználhatók, becsaphatók, és rendszerint megszívathatók. Ez nem feltétlen bírkaság. Csak nem mindenki abban a rendszerben
gondolkozik, hogy a másik egy gazember, legyen az személy vagy szervezet, és ehhez kell alkalmazkodnom, vagyis a játék szabály alapja a kölcsönös bizalmatlanság, ellentétben
a szent kölcsönös bizalommal.
Mivel ezt a "játékmesterek" nagyon is jól tudják, úgy befolyásolják a játékot, hogy a kiszámítható tömeg mindig is zsebükben legyen.
A hiszti nem feltétlenül az, ha valakinek nem csak a napi kaviár nem jut, hanem a létezésének a z alapjait támadja
meg ez a rendszer, és esetleg forgatja ki önmagából.
Nagyon könnyen befolyásolhatóak az emberek, és iszonyatos nagy, böszme pofa kell a lenézésükhöz, amivel
jónéhányan bírnak, lásd Magyarország, viszont az alapok megváltoztatása helyett kurva könnyű messiásokkal etetni őket és permanens feszültségben leszippantani azt az energiát, amit az együttműködésre lehetne fordítani. A kapitalizmus kizárásával.
Túl kell rajta lépni, mert nincsen túl sok ideje az emberiségnek
A körülményeim fölötti befolyásom mértékegysége nem egy váltó eszköz, amely csak egy megszabott érték rend alapján az, ami, hanem erő, amely pénz nélkül is működhet és működik is.
A gond az, hogy éppenséggel nem is olyan biztos az, hogy az a törvény fönnáll, miszerint annak jut több, aki felelőséggel tud bánni vele.
Anno, amikor ugyanez a mérő eszköz nem a tőke volt, hanem a feudum, vagyis a föld, amely nem egy fiktív, pusztán megállapodás alapján mérhető valami, amelynek a világegyetem törvényei szerint abszolút semmiféle érvényessége nincsen, hanem egy konkrét, természetben megnyilvánuló erő formája olyan közösségi tulajdon volt, amelyben a legnagyobb felelősséget a nemesség jelentette, amely nem csupán egy cím volt, hanem egy külön állapot.... Tovább
Vajon most pénze, sok pénze kinek lehet?
Aki morálisan, spirituálisan vagy bármilyen minőségben felette áll a többieknek?
Azok, akik a pénz útját meghatározzák a világunkban-és ebben a rendszerben, amelynek az az érdekessége, hogyha megszűnne, megszűnne a pénzforgalomnak ez a formája is, és ha megszűnne a pénz forgalma, megszűnne maga a rendszer is-vajon nem éppenséggel azt bizonyítják, hogy képtelenek felelősen és határozottan viselkedni az emberiség és a Föld sorsát illetően?
Abszolút nem áll az, hogy az, aki rest és lusta annak nincsen pénze, és fordítva, aki szorgalmas és tehetséges, annak van.
Persze, ha a tehetség alatt éppenséggel nem a pénzzel való bánáshoz való érzéket értjük. Mer'az tuti!
Csakhogy ebből még sohasem lett kenyér, sem könyv, sem ház!
Ma,például Magyarországon rengeteg ember dolgozik azért, hogy egyáltalán önmagának és a családjának azt a minimális szintet biztosítsa, amely egyáltalán a létfenntartatáshoz kell...ezeket lehet szívatni, adóztatni a végetlenségig, ígérgetni nekik, valamint álspiritusszal álmodtatniőket magna hungariáról, de ezek azok az emberek, akik minden lehetőséget kihasználnak, amikor dolgozniuk lehet, és ők azok, akik a felső, igen "érett szellemiségű és erkölcsű" , valamint mindentudó réteg gatyáját és végtermékeit eltakarítja, és amikor negyven fokban hagymát kapálnak...aminek az a vége, hogy a keresetük rámegy a büntetésre, mert ugye a munkáltatójuk nem jelenti be őket, mert ő a pénzzel bánik...kevesebb idejük marad az információs hálózatban részt vállalni, és a skypolással, valamint érdekes gondolatok kicserélésével foglalkozni. Nem kevés emberanyagról van szó. Ők a többség, akik nem a lustaságuk révén kerültek ilyen helyzetbe, hanem egy szélhámos társadalom szélhámos vezetői tartanak fenn egy álságos rendszert, aminek a működtetésének az alapja a pénz,legyen az készpénz, hitel, vagy elektronikus formában, ugyanis minden dolgot, ami alapvetően nem szükséges sem az ember szabadságához, sem a boldogságához, sem a jóságához, sem az igazságosságához, viszont alapvetően szükségesek a rendszer fenntartásához, csakis pénzért vásárolhatók meg, aminek az elosztása nem igazságos, és abszolút mértékben nem méltányos.
De a persze nem a pénz a baj, hanem az értékvesztés.
A pénz egy eszköz, aminek a felértékelődése csak annyit jelent, hogy valami által hozzájuthatunk mindahhoz, ami minket boldogít-a kötelező közhely szerint, amit kínálnak nekünk az.
Anno egy ház került egy aranydénárba.
Nem a pénz szabta meg a ház értékét, hanem fordítva.
Most nem önmagában a dolog, vagy megtermelt javak, ha már
materialista aspektusból szemléljük a dolgokat szabják meg az értéket, hanem a pénz, vagyis az értük kifizethető pénz.
Ami nem csak egy tárgyra érvényes, hanem egy emberi sorsra is.
Ma, egy olcsó jellemű, morálisan a takonybaktériumok extramentumának megfelelő, mindenféle ferde hajlammal megáldott celeb több pénzt ér, mint egy becsületes munkásember.
Egy velejéig korrupt közgazdász, vagy politikus, vagy cégvezető, pártelnök, mindegy kategóriákkal több pénzt ér(?), mint egy tisztességes földműves.
Lehetne sorolni, minden szintjén a társadalomnak.
De alapvetően a pénz nem értékmérő.
Vagy ha igen,akkor ez van.
Akkor nincsen Isten:)))
A pénz persze, hogy nem hibás, hiszen csak egy dolog a sok ezer közül. A baj azzal van, hogy A dologgá tettük. Értékrendről pedig szó sincsen.Maximum a rendszer föntarthatóságának szempontjából, azaz adott időszakban ki mennyire tud hasznos lenni.
Egy pillanat:))) Isten nem hinném hogy az én napi ügyeimmel, vagy egyáltalán más egzisztenciális problémáival van elfoglalva. Egyáltalán nem hinném, hogy el lenne foglalva éppen bármivel is.
Az, hogy hogyan élem meg a személyes sorsomat, vagy más hogyan éli meg, az nem pénz kérdése, hanem szemléleté, és nem a hőzöngéssé. Ezek viszont tények.
Az szerintem egy kicsit populista és demagóg zöngemény, hogy "nézz a családodra", például abban az esetben, ha teszem azt,az ingatlan hiteltörlesztő részlet csaknem a duplájára emelkedik, és nem rólam van szó, hanem nagyon sok emberről, szerte e hazában, meg a világon.Mivel eleve nem éri el az átlagember keresete azt a szintet, hogy pusztán a keresetéből megvásárolja mindazokat az eszközöket, amelyek már feltétlen szükségesek ahhoz, hogy részese lehessen legalább alapszinten ennek a társadalomnak, vagyis nem akar lecsúszni, a lakáson, kaján és rezsin túl, szüksége van kocsira(így egyből potenciális gyilkossá is válik, fenntartva a negatív hatást a klímaváltozásra:))/, információs csatornákra, satöbbi, de már az egyéni egzisztencia megteremtése beszippantja őt abba a körbe, ami egy életre adóssá teszi.Másrészt pedig a fogak összeszorítása hiábavaló, max kipotyognak az elkoptatott örlők, ha az, amihez ért az emberfia, egy fiktív értékrend szerint devalválódott. Nem mindenki kapcsolódhat be az ifjú titánok közé a brancsba.... Tovább
Nézd vannak ugye statisztikai adatok, meg van a valóság.
Egyszerűen az átlag emberek többsége nem vízöntő oroszlán aszcendessel, és cseppet sem idealista.Viszont nem tudja megvenni az alapvető élelmiszereket a gyerekeinek, hiába kel fel hajnalban, ráncigálja el a kölkét a bölcsibe, áll be a pult mögé, vagy a gép mögé, vagy a malteros láda mellé.Nem fizetik meg.Ezek mellé ő összeszoríthat mindenféle szájat, nem tud mást tenni, mint ugyanabban az egzisztenciális körben mozog továbbra is.
De ez nem csak a prolikra érvényes, ugyanúgy áll egy diplomásra, aki három éve keres munkát, vagy ugyanúgy egy kezdő pedagógusra, akit egy évre leszerződtetnek egy vidéki általános iskolához, majd távozik...mert tovább nem alkalmazzák.
A példa végtelen, és szerte az országban alkalmazható.
Viszont bármi, ami nem a profit előállításával, megtervezésével, ajánlásával, birtokbavételével,törvényesítésével, reklámozásával, megideologizálásával, stb. függ össze...nem "értékes".