A csendből élni

A mindennapi élet annyira telített zajjal, lármával és fecsegéssel, hogy sokak számára teljesen lehetetlenné vált, hogy megismerjék, óvják és tiszteljék a csendet. Manapság az emberben, valamint a környezetében minden együttműködik azon, hogy a csendet zajokkal elnyomják és elkerüljék. Sőt, úgy tűnik, mintha az emberek menekülnének a csend elől. A biztonságra és birtoklásra irányuló nyugati kultúrában a zajok határozzák meg a mindennapi életet. A hallgatag embereket lekörözik a fecsegők, a beszélgetésekben beállt szünetek hamar kínossá válnak. A zaj és a sok beszéd számtalan ember számára csak arra való, hogy ne kelljen érzékelniük a belső csendet. De miért félnek a legtöbben a csendtől, és miért találják unalmasnak?

A tevékenység, a rögzült gondolkodási sémák és emlékek folyamatos áramlata meghiusítja a csendet. A valódi csend az isteni lélek kiterjedése, amelyet eltompult és megkeményedett érzékszervekkel nem észlelhetünk. Ezért a belső nyugalom és csend a tisztuló szív, tehát a lélek éretté válásának jele is. Ahhoz, hogy a csend ezen dimenziójához közeledhessünk, gondolkodási folyamatainkban tudatossá kell válnunk.

Aki józanul és tárgyilagosan akarja szemlélni mentális tevékenységét, annak meg kell állapítania, hogy gondolkodása nem kreatív, hanem automatikusan az asztrális impulzusok sémáit követi. Amíg a mozgás vagy tevékenység a szokásos tudatállapotból (az énből, a testből, az érzékszervekből és a gondolkodásból) ered, addig nem létezhet csend sem. A mozgás az én indítékaiból keletkezik. Korunk azért annyira mozgalmas, mert milliók énje konfrontálódik egymással politikai, személyes, szociális, ökonomikus, vallásos és különösen személyes érdekeltségeik miatt.

A csend csak belső megváltozással érhető el, de nem úgy, hogy fontolgatjuk, és tárgyként szemléljük, hanem úgy, hogy az érzékszervek minden illúziójától búcsút veszünk.

Pentagram

http://lectorium.hu