2010. január 1., péntek


A megújulás arany tojása

Pentagram > 1995-ös évfolyam


A NÉMETORSZÁGI BAD MÜNDERBEN, AZ ARANY RÓZSAKERESZT SZELLEMI ISKOLÁJA KONFE-RENCIAHELYÉNEK KERTJÉBEN A LÁTOGATÓT CSAKNEM EMBERNAGYSÁGÚ FÉNYES ARANY TOJÁS FOGADJA. EZ A GNOSZTIKUS TANULÓSÁG CÉLJÁRA EMLÉKEZTET, AMI A NAGY ÁTVÁLTOZÁS, A TRANSZFIGURÁCIÓ, AZAZ AZ ISTENI EMBER FELTÁMADÁSA A MIKROKOZMOSZBAN, ÉS AZ ISTENI ALKOTÁSRA UTAL, MELY AZ ISTENI EMBER HAZÁJA. E TOJÁS LÉTREHOZÁSÁNAK FOLYAMATÁT JOHANN VALENTIN ANDREAE ECSETELI A RÓZSAKERESZT KERESZTÉLY ALKÉMIAI MENYEGZŐJÉBEN.

A tojás tökéletes, csendes, tartózkodó formája, melynek oltalmában egy élőlény keletkezésének és átváltozásának rejtélye megy végbe, ősidőktől fogva szolgált az isteni alkotás és az isteni ember jelképéül. A világ teremtéstörténeteiben az isteni világtojás az élő víz megszentelt istenáramlataiból fejtette ki magát. Orfeusz ókori tanai szerint ebből a tojásból tört elő ragyogó világosságával az isteni Fénylény, Phánész, a földi világot lángra lobbantó fáklya, melynek hevével az embereket istenekké lehet olvasztani. Ez az Érosznak is nevezett fénylény ennek a világnak a nagy hérosza, hőse, az Egyetemes Tan Krisztusa.

Másrészt e világ termékenységének jelképeként a tojás a földi ellenalkotást, az isteni világ hamisítványát mutatja.

A paradicsomban a jó és rossz tudásának fáján almák teremtek: a tojáshoz hasonlóan szintén a termékenység jelképei. A kígyóbőrbe bújt bukott angyal, Lucifer sugallatára keletkezett az isteni alkotást megjátszó ellentermészet, a szentségtelen, tüzes vágymocsár, melyből a földi világtojás lépett elő az alakulás és pusztulás örök váltakozására kárhoztatva. E tojás anyja a kígyó, vagy madáralakú Nemezisz, a sors bosszúálló istennője, akit gyakran bekötött szemű asszonynak ábrázolnak.

A DIOSZKÚRÁK TOJÁSA

Mi azonban nem vesztünk el. Erről tanúskodik Léda, a hattyú ógörög mondája. Az istenek atyja, Zeusz, egybekelt a földi Lédával a napmadár, vagyis hattyú alakjában. E kapcsolatból keletkezett a tojás, melyből a Dioszkúroszok fakadtak: Kasztor és Pollux, az ikrek. Kasztor halandó, Pollux halhatatlan. Kasztor halála után Pollux szeretetből elkíséri fivérét az alvilágba, s halhatatlanságát is megosztja vele. Az isteni szeretet is ekként kíséri a bukott teremtményt az anyagba.

Ez a legenda az ikerlényt, az embert ecseteli az isteni hazába visszavivő útján. Benne két hang szólal meg, a halandó és a halhatatlan.

Nemde mi is a tojásból születettek vagyunk, a minket övező mikrokozmoszból keletkeztünk? Anyag szülte személyiségként azt a helyet foglaljuk el, mely egykor az isteni anyagból álló embert illette. Ezt az eredeti, eleven, tevékeny lényt a bűnbeesés meggyalázta és elpusztította. Csupán egyetlen atomja létezik még oszthatatlan, piciny maradványként: a szellemszikra, a rózsabimbó. Most minket hívnak fel arra, hogy ennek a szívünkben sínylődő szegényembernek ruhát adjunk, szegénységét szolgálatunkkal betakarjuk, hogy mikrokozmoszunkban újra a ház ura lehessen. Az isteni ember így ünnepelheti feltámadását, elfoglalván a csakis neki járó helyet.

Képesek leszünk e meghallani segélykiáltását, és reagálunk e rá, vagy - mint mikrokozmikus elődeink korszakok óta - a harsány és bódító hangoknak engedünk, és az isteni térség minden impulzusát önmagunkra, az énünkre vonatkoztatjuk?

TESTÜNK MINT TÖRÖTT TOJÁS

A tojás minden edény, váza, vagy korsó alapformája, a keverőedényé, azaz kráteré is, amivel testünk is rokonítható.

Az óegyiptomi legenda szerint ez a békaalakú világanya petéjéből kelt ki, s fazekaskorongján - a születés és halál körforgásában - az alkotó Isten, Knum formálta emberi lénnyé.

A holland festő és gnosztikus, Hieronymus Bosch (kb. 1450-1610) a pokolban élő embert, azaz énünket vízszintes, törött tojásnak festette meg, mely üreges fatörzslábaival evező nélküli ladikokban áll a pokol iszapos mocsarában. Lepattant hátulján keresztül a pillantás a hasában lévő kocsmára esik, ahol kesergő társaság iszogat. A hátrafelé tekintő szörny fején pörög a gondolatok körhintája, melynek tempóját a földi vágyakat jelképező vörös bőrduda adja meg. A karok és lábak nélkül tehetetlenségre ítélt lény minden pokoli dúlásnak ki van szolgáltatva. Siralmas, korcs alakja az isteni ember karikatúrája.

Testünk mulandó halotti urnájában nyugszik a tojás egy másik termékenységi jelkép formájában, mint „Jézus magva”, a szív rózsabimbója, a csodálatos drágakő, a szellemszikraatom. Csakis ebből a tojásból éledhet fel az új lélek, Isten gazdagságába burkolva, a tiszta, eredeti asztrális anyagba merülve Máriában, az Istenmegnyilvánulás óceánjában. Ettől a Máriától, a kizárólag az istenire kívánkozó szűzi lélekből születik meg Isten gyermeke. Ez lesz a jelölt karácsonya.

A TOJÁS AZ ALKÉMIAI MENYEGZŐBEN

Az isteni embert, a szellemlelket, Jézus Krisztust Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzője ecseteli tökéletesen a folttalan, fehérarany tojásjelkép leírásával. A kémiai menyegző magyarázatát Jan Van Rijckenborgh ennek a tojásnak a leírásával zárja, melyet szerzetes barátaival Rózsakereszt Keresztély az alkémiai folyamattal választ ki az arany gömbből. Ebből a tojásból kel ki a főnixmadár, a Szent Szellem madara, az átváltozott, transzfigurált ember, Jézus Krisztus. Ez a főnixmadár viszont szintén tojást rak majd, a megújult, isteni világrend tojását.

A HÚSVÉTI TOJÁS

Rózsakereszt Keresztély fehérarany tojásának a keresése, illetve újraelnyerése képezi a tanítvány útját, az igazi húsvéti ünnepet. Egy rejtett lény keresése és megtalálása képezte minden régi, misztikus tavaszi ünnep alapmintáját, amelyet az egyházak húsvéti ünnep formájában tartósítottak. Az ókor tavaszi ünnepe arra az időpontra esik, amikor a sötét, látszólag holt természet újra megelevenedik és csírázni kezd. Nyár végén, a gabona learatása és betakarítása után az ember az őszt ünnepli, megtisztelvén vele a gabona halálát; a földbe vetett gabonáét, mely újjászületve sokszorosan gyümölcsözött. Az évszakok ünnepeiben az emberiség átélte az isteni ember bukását és a földi anyagba gabalyodását, majd újraélesztésének és megszabadításának útját.

A rózsakereszt modern nyelvezete azt mondja, hogy a szívünkben rejlő rózsabimbó, a szellemszikraatom szabadulni szeretne, s a személyiséghez kiált segítségért. Mardosó hiányérzetet tapasztalunk, melyet semmi földi nem képes csillapítani. Az üdvösségre rálelünk a Szellemi Iskola erőterében, mely az isteni sugárerőket az egyes tanuló állapotához igazítja, hogy a rózsabimbó kibontakozhassék és a tanulói utat el lehessen kezdeni. Ha az új lélek megszületett, és a személyiség önátadása, az endúra révén gyarapodhat, akkor a teljesülést a Szent Szellemmel tartott alkémiai menyegzőben ünnepelheti meg, és szellemlélekként támad fel a főszentélyben.

A kutatás és a szent menyegző képezi Ariadne fonalát, mely a hőst a Minotaurusszal, az isteni alkotóerővel való visszaélésből keletkezett állatemberi ikerlénnyel folytatott küzdelem után kivezeti a világ útvesztőjéből.AZ ELEUZISZI REJTÉLYEK TOJÁSA

Az ógörög eleuziszi rejtélyek kegytárgyában, a szent kosárban tojás és kalász feküdt az emberben rejlő lélekmag jelképeként. A rejtélyek színjátékában ezt a magot Perszephonénak nevezték. Perszephoné, a földművelés és a föld termésének istennője egy gránátalma élvezete miatt a halottak istenéhez, Hádészhez, és az ő birodalmához, az alvilághoz köttetett. Anyja - elveszített lányát fáj-dalmasan keresve - az egész földet bebarangolja. A leány a hamis kígyó képében, az istentelen vágylobogás formájában uralkodott mélyen lent - az emberi rendszerben a plexusz szakráliszban -, a farkasfejű elnyelő, Hádész-Plútó mellett, mérhetetlen karmakincsünk gazdagságának istene mellett.

Az eleuziszi rejtélyekhez tartozott az istenfi, Dionüszosz ünnepe, akit a titánok széttéptek és bekebeleztek. Dionüszosz szívét maga az istenek atyja, Zeusz mentette meg majd itatta meg menyasszonyával, aki megszülte az új Dionüszoszt. E név azt jelenti: a világ elsőszülötte, a világtojásból ke-letkezett isten, minden halandó és halhatatlan ősatyja.

Mint a titánok leszármazottai, az emberek magukban rejtik Dionüszosz részeit isteni szikra formájában. A képzőművészet Dionüszosz szívét megkövesedett fenyőtoboznak ábrázolja. De más változatban is megjelenik, mindenféle gyümölcs, bimbó, pikkelyes vagy pikkely nélküli toboz, sőt tojás formájában is. Csaknem minden ókori síron megtalálható, az élőket arra emlékeztetve, hogy testüket a feltámadandó istenfia sírhalmává kell tenniük. Hiszen már életünk folyamán a sírban tartózkodunk; ezt jeleníti meg a koporsó görög neve, mely húsnak, testnek is fordítható. A türszoszbot hegyét, melyet a Dionüszoszban megboldogultak tartottak kezükben, szintén toboz képezte. A türszoszbot a megújult kígyótűzrendszer jelképe. Csakis az istenfia Dionüszosz képes megmenteni a bukott lelket. Ha meghal, eltemettetik és lemegy a pokolba, a szenvedélyek tűzvészébe, a plexusz szakráliszba, fellobbantja és átváltoztatja Perszephonét, s a megújuló kígyótűzön át felviszi a feltámadás isteni világosságába. Az újjászületett Dionüszosz és az újszülött Perszephoné a megújult tobozmirigyben, a szent nászteremben ünnepli menyegzőjét.

A TOJÁS ÉS A FENYŐTOBOZ: A TOBOZMIRIGY KÉPE

A toboz nemcsak Dionüszosz szívére, hanem éppúgy a fejben lévő tobozmirigyre is utal. Ezen számos sárga, homokszemcsét idéző domborulat található, melyeket az alkémiai folyamat átváltoztat, hogy ott szellem és lélek szellemlélekké egyesülhessen. A toboz kettős jelkép tehát, mert az egész folyamat előfeltételét a szív és a fej helyreállított egysége képezi.

A Szent Szellem önmagát kiárasztó megtermékenyítő vetése, mely a papi embertől személyt nem nézve kimegy minden Istent kereső lélekhez, a megújult tobozmirigy, az újjászületett főszentély, a fehérarany tojás termékenységi elve, a számtalan maggal töltött, csavarvonalasan felépített fenyőtoboz képében jut kifejezésre.

ÁMOR ÉS PSZÜCHÉ

A föld porában csúszó és zabáló pondró, mely a tojásformájú gubóban a levegő csodás pillangójává változik, szintén szolgált a földi test börtönéből feltámadó isteni lény példázatául. A görög pszüché szó pillangót és lelket is jelent. Metamorfózis (transzfiguráció görögül) című művében Apuleiosz tárta elénk Ámor és Pszüché történetét.

Ámor Érosszal azonos, Pszüché pedig csodaszép királylány, aki menny és pokol között ingadozik. Hamis nővérei bebeszélik neki, hogy szörnyet szeret, mely egykor fel fogja falni. Szerelmese, Ámor ugyanis csak éjszaka látogathatja meg ismeretlenül. Amikor aztán egy tilos lámpa fényében mégis megpillantja a szárnyas istenfit, az emiatt kénytelen őt elhagyni. Pszüché mindenütt keresi, míg magányos és veszélyes vándorlása koronázásaként a föld és a pokol után végül a mennyekben Ámor hitvese lehet.

Ámor, a görög mondavilág Érosza, a szeretet istene - a leghatalmasabb isten, minden teremtmény alkotója és ura- szárnyas lényként tojásból keletkezett, csakúgy mint a Rózsakereszt Keresztély fehérarany tojásából kikelő madárfióka.
A TOJÁS MINT A BÖLCSEK KÖVE

A középkori alkémia filozófiai tojásában a fejét és lábát szárnyakkal ékesítő Hermész tartózkodott, mint a Nap és a Hold elvének, férfinak és nőnek újraegyesülése, mint isteni kétnemű lény, aki a kén és a higany kémiai menyegzője révén, lélek és szellem alkémiai ötvözésével újra kitermelt isteni ősminőség. Ez a filozófiai tojás, a rózsakeresztesek szellemének aranya, melyet a főszentély hermétikus edényéből termelnek ki; ez a bölcsek köve, mely romlandót romolhatatlanná tesz, örök ifjúságot biztosít az isteni életterületen, és véget vet a születés és halál körforgásának. Ennek a lapisz ex cölisznek, ennek a mennyei kőnek a kitermelése, ahogyan Wolfram von Eschenbach ecseteli Parzifáljában, ez képezi az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának célkitűzését is.

„A két Mária pedig harmadnapon a sírhoz mene, és a követ a sírról elhengerítve találák. És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. Az angyal azt mondja nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott” - olvashatjuk a Bibliában. „Arimathia kertjében a sír harmadnapon kiürül. Az új ember Isten dicsőségének körében áll, Olümposz tornyának harmadik emeletén. Az arany gömbből előkerül a tojás, mely a teljes, új életet tartalmazza, tehát az Egyetlennek a köréből származik. A körből előlép az igaz, tökéletes, isteni ember. A körből mint sírhalomból kiemel-kedik Jézus Krisztus, az ember, ki egyben Isten... A torony negyedik szobájában a fehérarany tojást egy rézüst sárga homokjában érlelődés végett beágyazzák és felhevítik... Az üst pedig kocka alakú, ami az összehajtogatott, mágikus kereszt. Ez a győzelem keresztje, mely az újjászületést viseli.” (Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzője).
Az üstöt hasonló szavak ékesítik, mint János jelenéseiben is áll: „Én - Jézus Krisztus - vagyok az alfa és az omega, az első és az utolsó, kezdet és vég”.

A Szent Szellem pirkadata, húsvét ünnepének világossága tegye fényessé az ösvényt!

Nincsenek megjegyzések: