2010. január 8., péntek

"A hitelezők és az uzsorakamat margójára…

Részlet Mirdad könyvéből:

Hitelezőknek, Uzsorásoknak, kölcsönadóknak:

- Lásd! Átokká tetted az adományokat a magatok számára és az adományozók számára is! Adományaik révén leigázod az adományozókat! Azokkal a kötelekkel ostorozod őket, amelyeket ők fontak neked. Azokkal a ruhákkal teszed őket mezítelenné, amelyeket ők készítettek néked. Azzal a kenyérrel ítéled halálra őket, amelyet ők dagasztottak neked. Azokból a kövekből építesz számukra börtönöket, melyeket ők fejtettek és faragtak neked. A fából, melyet azért vágtak ki, hogy te melegedhess a tüzénél, igát és koporsót készítesz számukra. Uzsorakamatra adod kölcsön nekik. A saját verejtékük és a saját vérük az, amit visszaadsz nekik uzsorakamatra.

Mert mi más volna a pénz, ha nem az ember verejtéke és vére, amiből az agyafúrtak garasokat és forintokat veretnek, amivel az embert megbéklyózzák. És mi más volna a gazdagság, ha nem az emberek verejtéke és vére, amit azok halmoznak fel, akik a legkevesebbet verejtékeznek és véreznek.

Jaj, bizony jaj mindazoknak, akik elméjüket és szívüket azzal égetik el, napjaikat és éjszakáikat azzal emésztik fel, hogy gazdagságot gazdagságra halmoznak. Nem tudják ők, hogy mit gyűjtenek halomra.

A szajhák, gyilkosok és tolvajok verejtékét, a szántóvető és ökre, a pásztor és birkája, az aratómunkás és a tarlón gyűjtögető izzadságát. Az árvák és gazfickók vérét, a zsarnokok és mártírok, az igazak és igaztalanok, a rablók és megrablottak, a kivégzettek és kivégzők, a kizsákmányolók és kizsákmányoltak, az élősködők, a szélhámosok és kisemmizettek,a becsapottak vércseppjeit. – Mindezeket és még ennél is többet – gyűjtenek ők halomba.

Jaj, bizony mindazoknak akiknek gazdagsága és piszkos üzleteinek haszna verejtékből és vérből született. Mert a verejték és a vér végül behajtja az árát. Szörnyű lesz ez az ár, és ijesztő a számadás.

Kölcsönadni kamatra?! Ez túl szemtelen hálátlanság ahhoz, hogy megbocsátható legyen.



Mert mi is a tied, amit kölcsönadhatnál? Nem ajándék-e saját életed is? Ha Isten kamatokat szedne még akár a legkisebb ajándékért is, vajon mivel fizetnél?
Nem közös kincstár-e a világ?, amelybe minden ember mindent beletesz amije van, hogy ezzel mindenki létéhez hozzájáruljon?


A pacsirta kölcsönbe adja a dalait? Vagy a forrás a gyöngyöző vizet? Kölcsönbe adja a tölgyfa az árnyékát? Vagy a datolyafa a mézédes datolyát?
Kamatra adja a bárány a gyapjút és a tehén a tejet?
Pénzért adja a felhő az esőt, a nap a melegét és a fényt?


Mi lenne életetekből, ha nem volnának ezek a dolgok, és még több ezer más is? És ki tudná megmondani, ki helyezte el a világ kincstárában a legtöbbet és ki a legkevesebbet?

-Talán te Uzsorás barátom, ki tudod számítani, hogy adósaid mivel járultak hozzá a világ kincstárához? Még is azt akarod neki kölcsön adni, amit talán ő adott a világnak, és arra kamatot számítasz fel? És még kisemmiznéd, elvennéd mindenét, börtönbe is vetnéd, hogy ott rohadjon meg?

Ugyan milyen kamatokat követelsz adósaidtól? Nem látod milyen jövedelmező volt a kölcsönöd? Elszegényedett, lebetegedett, nem tudja magát már életét fenntartani.
Milyen kamatokat követelsz még, hanem a maradék rongyokat, melyek meggörnyedt testét fedik?




Uzsorás barátom, dörzsöld meg a szemedet és ébredj fel, nehogy tőled is az adósságaid megfizetését követeljék, kamatostul, hogy börtönbe vessenek, ha nem tudsz fizetni, és ott hagyjanak megrohadni.

Mindannyitoknak mondom, dörzsöljétek meg a szemeteket, és ébredjetek fel!

Adjatok amikor csak adhattok! És mindent adjatok oda amit csak tudtok! De soha semmit ne adjatok kölcsön, ha nem akarjátok hogy mindenetek még az életetek is adóssággá, lejárt adóssággá váljon, nehogy egyszerre fizetésképtelenné váljatok és börtönbe vessenek benneteket.

Vigyázzatok! Nehogy valaha is hitelezővé váljatok, mivel annak adóssága aki kölcsön ad, sokkal nagyobb és súlyosabb, mint azé aki kölcsön vesz.."

/Barbelo/

Nincsenek megjegyzések: